Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
(.kiabálás a folyosóról: .Juci! Ju- cika!”) L S hogyan látogatott meg a klinikán, mikor megszülettem? (M csak néz) Hát arra is én emlékezzek? (feláll és eljátssza) Egy hatalmas orgonacsokorral. M (bizonytalanul) Emlékszem... L (leül) És a kisbőröndre, amivel a boltból a klinikára mentél? M Megvan még? L Meg, a padláson. De mi volt benne? M Babaruhák. L És hálóing? M Igen, két hálóing. L Varrtál magadnak egy szép pongyolát is... M Az is benne volt. G Mi ez? Kihallgatás?! L Igen, Giziké, az, de nem én vagyok a kihallgató, (közelebb hajol M-hez) Felszálltál egy zsúfolt villamosra... M Istenem, fohászkodtam, ez a sok ember mind megszületett valamikor, segíts, hogy az én gyermekem is szerencsésen megérkezzen. L Miért nem taxival mentél? M Furcsa, mert akkor már nem kellett spórolni... L Nem siettem. M Négy kiló hatvannal születtél. Nem volt akkora pólya sehol, hát lepedőbe csavartak. L (mintha megrettenne) Máris?! G (félálomban) Élnek, míg beszélnek... (L odapillant) M A lábam is fáj, ha elmész. L Lássuk csak, itt a kenőcs (megkeresi), máris meggyógyítom. (M szipogni kezd. Bejön J nővér) J Eltörött a mécses? (L válla fölött rámered M-re) Na, ki vagyok én? M A legaranyosabb, a legangyalibb... J Látom, banánt is hozott a fia. M Annyit hoz, amennyit csak akar! L (hátraveti a fejét, J melléhez nyomva) Nyugat-Indiából... J (még jobban L-hez tapadva) így szereti (szünet) a mamát. G Halló! J (odamegy) Itt vagyok, naccsága. G Jucika, maga az? J Én volnék. G Nem telefonált a lányom? J Jaj, de türelmetlen! L (föláll) M Hová mész? L (odalép, pénzt csúsztat J zsebébe, és fogdossa) Ma talán a falnak kéne fordítani... J Úgy lesz, minden jó lesz ma éc- caka. (kitáncol) M (L-hez, aki visszaül a helyére) Látom, fáradt vagy... L Csak álmos. M (elmosolyodik) El akarsz szökni... L Innen? A jó melegből...? M (L kézfejére bök) Itt egy bogár. L Régóta. Csak egy barna folt. M Szomorú vagy. L Mert nem akarsz teát inni. (szünet) De mért legyek vidám? M Mert látod anyádat! Csak én lehetnék szomorú. G Remélem, ma éjjel nem fog magyar nótákat énekelni... M (G-hez) Van rosszabb is nálam! L Egyszer egy nagy kerek sajtot gurítottál az elhurcoltak közé. M Öregek, asszonyok, gyerekek hosszú sorban az utcán... Nem is tudom, hogy mertem megtenni. Rám is támadt a boltban az egyik vevő: „Ha nem volna kisfia, magát is közéjük lökném!” 143
