Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
L Otthon, de nagyon messze. M (a két ágy közé néz) Vidd ki ezt a bolhás kutyát. Még felugrik az ágyamra. L (M szájába dug egy darabka banánt) Nem bolhás a kislány sem. Ha unatkozik a parton, csak eldobok egy botot, érte szalad, fölkapja és a szája elé tartva boldogan visszahozza. M Ne dobd el a botomat. L (M kezébe adja a banánt) Megvan, ne félj. Azzal csak otthon játszik. (felemeli a Rongybabát) Bábjáték R Bújjunk a gyökerek közé. L (M lábához dugja) Neked sokkal könnyebb. R (szünet) Most úgy örülök. L Miért? R Nem tudom. L (M-nek) Nincs jobb hely ennél. (.halkabban) Ott a boldogság. Egy nyárfa gyökerei közt, amely nemsokára kidől. M Fáradt vagy. Sokat dolgozol? L Akinek könyvecskéje van, annak nem kell. M Te nem vagy olyan... L Nem, dehogy. Csak rosszul aludtam. M (elréved) Hajnalban én is felültem az édesapád mellé a kocsira, aztán elindultunk. L Ilyen hidegben? M Egy könnyű rövid kabátban, hogy majdnem odafagytam az üléshez. De kiértünk a Nagy- vásártelepre. Én körömcipőben, selyemharisnyában... (G valamit motyorékol) Akárhol álltam, előbb szolgáltak ki, mint a kendőkbe bugyolált kofákat. L Bármit felvehettél volna... M És hova tűnt? Hol az a csinos nagyságos asszony? Hol van?! L (szünet) De boltvezető lettél. M Nem akarok az lenni. L A kopasz királynak köszönheted, hogy államosították a boltunkat. M A Szikrát is elvették... L Legalább nem kell fuvarozni. M Akkor most mit csinálsz? L Megolvasom a bevételt. Az édesapám is boltvezető lett. M Lopnak az eladók. L Majd újra együtt árultok. S vigyázol a kasszára. M (szünet) Fáradt vagyok... L Akkor majd én, mint gyerekkoromban... M Van elég áru? L Hajaj. Képzeld, már nem tartozunk semmivel. Édesapám az ország minden adósságát kifizette álmában. M Szegény édesapa... L Nem szegény. M Miért? L Mert ő nem félt soha semmitől. Még a számláktól sem. Egyszer egy intézőt is megkergetett az utcán. M De hiányzik. Most hol van? L (szünet) A kertben... M Félek a kertben. L (halkabban) Még most is, helyette is... (hangosabban) Nem félt, mert mit jövendölt egy cigányasszony neki? M (szünet) Nem emlékszem. L Pedig a nyolcvanadik születésnapján mesélte. (M csodálkozva néz L-re) Azt jövendölte neki, hogy hosszú életű lesz. M Hogy hihetett egy cigányasz- szonynak? G (felnevet) L Az édesapám akkor még egy mezítlábas gyerek volt. M Nem volt mezítlábas, mert vettem neki egy szandált. L De hiszen még nem éltél... M De már vettem neki. 142
