Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
G Egy kicsit magasabbra... (L még feljebb húzza) Köszönöm, elég. M Fáj a hátam! Siess! L (mint egy boltos) Jövök már... G Mondja, már este van? L Még este van, téli este... M (G-nek) Főznöm kéne a kisfiamnak, mert olyan sovány! L (visszaül) Tejfölös karfiolt ennék. G Attól ugyan nem hízik meg. M Ne hallgass rá! L De hogyan készítsem el? M Egyszerű, meglátod. Sós vízben megfőzzük a karfiolt, aztán szitára rakjuk és jól lecsurgatjuk... G Vajban pirított prézli is kell hozzá. M Már megint beleszól. L Leöntjük tejföllel is, de aztán? M Sütőbe téve jól átforrósítjuk. G Előbb egy jénai tálba kell tenni... M Én itt nem maradok tovább! L (szünet) Ne utazzunk Londonba? M Ott már jártam. Itt szeretnék meghalni. Nem itt (az ágyára mutat), hanem Magyarországon. L Azért még elutazhatnánk. M Miért nem adsz pénzt? Kimennék az országúira, felkéredz- kednék egy teherautóra... L Hova mennél? M Nem tudom. L (felpattan, járkálni kezd) De hát van házad, kerted... M Már nem érdekel. L Világgá mennél?! M (szünet) Ez csak amolyan gyerekkori ábránd. L Akkor kirándulunk. M Hova? L Visegrádra. M Oda nem megyek. Ott elvette a labdámat a hegy. L Mert legurult. Majd megkeressük. M {szünet) Régen volt. {szünet) Vigyél haza! L {felkapja a Rongybabát, és gyerekhangon) „Majd holnap, ha kicsi leszel...” G Mért ijesztgeti a mamát? Nem szégyelli? L Csak játszunk, Giziké, csak játszunk. M Ne törődj vele. L {visszaadja a Rongybabát) Nyerít a Szikra, mennem kell. (ráteríti a pokrócot M-re) M Most jöttél, máris elmész? G Viszontlátásra! L {felveszi a kabátját) Ne gomblyukat varrják Rólad is mesélnem kell a kislánynak! (Integetve kimegy. Zene a sötétben) Harmadik látogatás (M a Rongybabával játszik. G tátott szájjal alszik a másik ágyon) M Milyen szépen játszik ez a kislány, mondta valaki a kerítésnél. Szegényke, ha tudná, hogy ma halt meg az édesanyja... így tudtam meg. Mikor még nekem is ilyen piros masnim volt. {Belép L) L Látod, ma is megtaláltalak. M Kisfiam...! L (leteszi a táskáját és a kabátját) Hallottam, mit meséltél... M Az nem mese! így történt. L (kiveszi a táskájából) Sajnos, már nem lehet olyan érett nyugat-indiai banánt kapni, mint akkoriban. M Csakhogy hazajöttél. Mióta várlak! Nézd, milyen csúnya lett a kezem... L (odahúzza a széket, leül) Szebb, mint ha gyűrűk ékesítenék. (kiveszi és meghámozza a banánt) M Hol a kislány? 141
