Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
L Hát arra, hogy... M ...mi történt az első elemiben? L Igen. M Az első padban ültem. Akárhányszor kérdeztek valamit, a kezemet nyújtogattam. Mikor a tanfelügyelő tintát kért, kikaptam a tintatartót a pádból, és a tinta végigcsurgott a fehér csipkeruhámon. Nem lehetett kimosni. Aztán a mama kékre festette. L És piszkos kék köpenyben szolgáltad ki a vevőket... M (ingerülten) Az sokkal később volt. Előbb varrni tanultam. A szalonban... L Mikor a legjobbak még az első padban ültek. M (szünet) Most éveket kihagytam... L Hát bizony kimaradtál, de majd pótolod. Nem kell már a szalonban görnyedezni. M Mennyi gomblyukat varrtam, istenem. Fillérekért. De aztán mindent. Csodájára jártak, olyan szépen. L Megfizethették volna. M A papa már nem tudott dolgozni. Egyre soványabb lett. {szünet) A mama meg iszákos. L Bánatában. M Kiabált, püfólt, ha nem hoztam bort a kocsmából. Azért költöztünk olyan messzire, mikor összeházasodtunk. L így lettünk budaiak... M Meg is mondtam a szegény papának, hogy oda talán nem jönnek utánam. L És hány kis gomblyukat kellett varrni egy villamosjegyért? M Inkább kutyagoltam. De volt egy tapasztalt barátnőm... L ...aki már egy kifestett banya volt, mikor meg kellett csókolnom. M Igen, ő mondta, hogy kérjek haladékot a háziúrtól, és vegyek egy használt varrógépet, majd hoz kuncsaftokat. L (két karját fölemelve a levegőbe csókol) Nem tudtam, hogy neki köszönheted... M Meg egy púpos kis zsidónak, aki megsajnált a Teleki téren. L „Kegyed mért szomorú? Csak nézi, nézi... Van itt egy tróger, aki rögtön felkapja.” M Odahaza letérdeltem a konyha kövére: „Istenem, adj munkát!” L Attól kezdve hajnalig hajtottad a varrógépet. M Annyian jöttek. Selyemkosztümöt, hat méter hosszú uszályos menyasszonyi ruhákat is varrtam. Jól kerestem. L De később a boltban még annál is jobban. (halkabban) Csak azok a ronda vevők... M Az édesapád segéd volt, akit kihasználtak, de azt mondta, hogy nem bírja elviselni, amit én csinálok. L (felpattan) És mi történt végül? Nyitottatok egy jó kis gyümölcsboltot. M Igen, megismerkedtem egy pénzes özvegyasszonnyal, az adott rá kölcsönt. L (hadarva) És nemsokára vettél egy lovat meg egy stráfkocsit... G Nekünk is volt egy boltunk a Szív utcában. Díszlámpákat árultunk. L (odafordul) M Ne nézz oda! G (hátranyúlva tapogatózik) Itt semmi sincs... L Giziké, mit parancsol? G Csak a párnámat, hogyha megigazítaná... L (odalép) Már itt is vagyok, (feljebb húzza a fejtámaszt) 140
