Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
M Maradj még, kisfiam (riadtan oldalra pillant), ne hagyj itt ezekkel. Hideg a lábam, fogd meg. L (megfogja) Forró a kezed. Lázas vagy? L Majd pár korty tea meggyógyít (M szája elé dugja a szívószálas üveget), tessék. M (nem akar inni) A mamáék... L (türelmetlenül) Ha nem iszol, elmegyek. M {pár keserves korty után) A mamáék mindig tartottak pár libát. Lehetett velük beszélgetni. L (táblából) Meg a Sajóval, a tarka kutyussal, akit felöltöztettél. M Már nyújtotta is a lábát, ha elő- vettem a ruhácskákat, amiket én varrtam neki. Csak tejet ittam, a tojásokat eladtam a szomszédoknak, négy fillérért darabját, hogy anyagot vehessek. L De a sánta csibével is beszélgethettél. Csak a mamával nem, aki elutazott. M Egyszer késó' este jött haza. „Hol vagy?” Nem mertem megszólalni. L De meggyújtotta a lámpát... M És megkérdezte, miéld hallgatok. (kislányhangon) „Mert a mama azt ígérte, hogy nemsokára megjön. Nem te vagy a mama, te boszorkány vagy.” L {szünet) Csak a mostohád volt. M Sokszor napokra eltűnt. L Amíg a nevelőapád az országot járta. M De a papa mindig hozott valami csekélységet. És sohase vert meg. Te egy kis cigánylány vagy, mondogatta, hiába mosakodsz. L Engem a Vera mama fürdetett, aki azelőtt táncosnő volt. Nem is akartam kimászni a lavórból. (Bejön J nővér) J Jön a kisfia, ugye mondtam? (M fölé hajol) Na, ki vagyok én? M A legszebb és a legaranyosabb... L (hátulról pénzt csúsztat a nővér zsebébe, miközben hozzátapad) Vera mama...! M (izgatottan) Egy jegyzőtől született volna gyereke, de addig emelgette a vaskályhát, amíg el nem ment... J (fólegyenesedik, de még mindig a farát riszálja) Már megint az antivilágban járunk? M (L-rc néz) Ezt sírva mesélte, mikor egyszer megkérdeztem, hogy miért szeret annyira, (szipog) J Nana! Nem pityergünk! M Jobban értett hozzád, mint én... L Na látod. Most is segít. J (újra lehajol és megcsókolja M- et) Ugye, milyen huncut fia van? M Imádta. L Mégis elzavartad, mikor egyszer csikket szedtem neki a megállóban. M (J-től) Van fekete gyógyszer? Ég a fenekem. J Az enyém is. (átnyalábolja M-et) M (kiabál) Jaj, de rossz! Nem akarom! J (oldalra fordítja) ’gy ni. L Mért kiabálsz, ha segítenek? M Nem én kiabálok, hanem a félelem. (Távoli jajgatás) J (kifelé menet rákacsint L-re, aztán felemelt ujjal M-hez) Hallgassa csak... Még most is visszhangzik. (kimegy) L Most már nekem is mennem kell. M (az üres székre mered) Küldd ki azt a kurvát! L Máris, csak előbb... M Nem látod, hogy izeg-mozog?! 136
