Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
L És? A gazdagok azt se tudják, hogy mennyi pénzük van. M Neked mennyi van? L Nem tudom. A kasszában és a ládák alatt is... M (szájára teszi az ujját) Psszt! (fürkészve) Jól megy a bolt? L Micsoda tülekedés! De én csak beugrók hozzátok három szép piros almáért. Egyik jobbról, másik balról dudorodik a zsebemben, a harmadikba nagyot harapok, és uzsgyi, tovább! M (L borzas hajára pillant) Mikor mész borbélyhoz? L (felpattan) Nincs most arra idő! Átéli szezonban! Képzeld, a kislány attól fél, hogy sokan megfagynak miatta, (szünet) Mert annyira várta a havat. M Egy fényes csillag... Vigyázz rá, nehogy ellopják. L (kibámul) Nemsokára itt a karácsony. M Valami ajándékot szeretnék venni, de nincs pénzem. L (visszafordul) És a nagy tájkép? M Annak csak később fog örülni, ha még meglesz, (a falra mered) De miért cserélted ki fekete keretre? így nem fogja szeretni! L És a bolti freskó? Arra már nem emlékszel? Az is annak a híres festőnek az alkotása, aki sosem tudott fizetni. M Almaszedés... L Ott állsz mosolyogva egy létra tetején. És csak a kötényed lett lyukas a háborúban. M (L háta mögé mutat) Nézd, mennyi kutya! L (nem fordul hátra) Akkor is hozok neked valami ajándékot. (Egy bot csattanása hallatszik be a folyosóról) M (riadtan) Hallottad? Megint lőnek. Hova bújhatnék? L A lepedő alá. (leül) Hozok egy világító párnát. M Szegény kisfiam, te csak magadat tudod megajándékozni. L Veszek egy arany nyakláncot. M Minek? Én már meghaltam, (elmosolyodik) Alom, de valóság. L És mit mondott az ostrom előtt a papírkereskedő? (M tátott szájjal hallgatja) Nem pénz kell, hanem arany. M Félek. L Mitől? M A papírkereskedőtől. L Mert tőle nem kell annyira félned? M (szünet) Igen. (a semmibe mered) Az ott a mamáék háza? L Nem hiszem. M Lebontották? L Dehogy. Csak innen nem látszik. M S hol a kulcs? L Nálam. M Nálad?! Akkor hogyan fogunk bemenni? L Majd bekiabál a nagyfiad. M Most hol van? L Jön nemsokára, csak előbb pár tolvajt elítél. M Honnan tudja, hogy ki, milyen büntetést érdemel? L Egy bíró ne tudná? Börtön, vagyonelkobzás... M Jaj, ne mondj ilyeneket. L De hát meg kell őket büntetni. M Igen, de miért nekünk? L (az ágy és az éjjeliszekrény közé néz) Már megint összetépted a szalvétákat. M Levelet akartam írni, csak nem sikerült. Ne csapjál be, ugye meghalt? L Kicsoda? Ml Hát az édesapád. L (szünet) Hazugság. Ki etetné akkor az állatokat? De most már mennem kell. (feláll) 135
