Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Gyürky Katalin: Az Istenember küldetése Vlagyimir Szolovjov művészetében

tiségról szóló elképzelésekkel. Ezek szerint ugyanis a költő nagy ember, de a valódi nagyság kritériumait Nietzsche filozófiája adja meg, és a nagy embertől ez azt követeli, hogy a pogány életöröm bölcsességének legyen a tanítója, új hőskultuszt hirdessen. És Puskinnak ez a küldetése okozta a Nietzschét követő kritikusok szerint a halálát is, mert az emberfeletti Puskin ezek miatt a tanításai miatt került szembe az őt meg nem értő, nála alacsonyabb rendű tömeggel.

De ugyanúgy nem ért egyet Szolovjov Minszkij véleményével sem, aki 1898-ban A Művészet Világa című folyóiratban Puskin 100. évfordulója alkalmából kényszerítette rá a költőre a nietzschei elveket, vagyis az esztétikai ideálok győzelmét az etikaiak felett, és az ösztönök uralmát a ráció felett. Szolovjov ezzel kapcsolatban arra figyelmeztette Minszkijt, hogy Puskin az Anyegin című alkotásában a győzelmet mégsem az esztétikai Anyeginnak, hanem az etikai Tatjánának adja.

Tehát Szolovjov elutasítja azt, hogy Puskint a nietzschei értelemben vett emberfeletti embernek képzeljék el, de hallgatóságából a felháborodást mégsem ezzel a cáfolatával váltja ki, hanem azzal, hogy kijelenti: a nagy poéta tragikus sorsát nem a vak végzet cselekedetében kell keresni, hanem Isten ésszerű jóakaratában, az isteni gondviselésben. Puskin Szolovjov szerint megérdemelte a halálát, így azt sem kell sajnálni, hogy a költő a tehetségének a leginkább virágzó szakaszában halt meg. S hogy mi juttatta Szolovjovot erre a negatív következtetésre, azt a költőnek a haláláig megtett - a szerző szerint megbocsáthatatlanul elhibázott - életútja indokolja. Az, hogy ,Puskin a zsenialitását csak különös természete részének tekintette, és figyelmen kívül hagyta, hogy feladata a zseniális emberé. Puskin a természete szerint magasabban helyezkedett el, mint az átlagember - ez vitathatatlan, hiszen természetük szerint az átlagemberek is magasabban állnak sok más lénynél - pl. az állatoknál, és hogyha ez a viszonylagos magasság minden átlagembert arra kötelez, hogy megtartsa emberi méltóságát, főleg az állatokkal szemben, akkor a zseni a magasabb tehetségét még inkább köteles ezen a magasságon tartani, hogyha akarjuk - az embei'feletti ember méltóságában.”25

Azonban - ahogyan azt Platón esetében is megfigyelhettük - ezeknek a kötelezettségeknek a végrehajtására Puskin sem volt képes. Elsősorban szerelemfelfogása miatt, amelyből hiányzott az a praktikus idealizmus, amelyet - láttuk - Bader filozófiáját továbbfejlesztve tart szükségesnek Szolovjov a tökéletes szerelemhez. Puskin ugyanis csak a trubadúrokra jellemző erkölcsi szkepticizmus vagy mizantrópia szintjén maradt, mert a költeményeiben szereplő ideális, gyönyörű hölgy egyáltalán nem hozható összefüggésbe egy valódi lénnyel. Szolovjov szerint Puskin világosan érzékelte ezt az ellentmondást, de könnyedén megbékélt vele, nem gyanította, hogy ebben a tényben feladat van, amely megoldást kíván. így Puskin sem volt képes arra, hogy ezt az ideális és valódi képet közelítse egymáshoz, megtalálja Isten ábrázatát a valódi hölgyben. De nemcsak a szerelemben figyelhető meg a költőnél ez a kettősség, hanem a költő személyiségével kapcsolatban is, hiszen a szerző szerint .Puskinban is két egymástól különböző és egymással össze nem egyeztethető létező élt: Apollón ihletett papja és egy jelentéktelen személy a világ jelentéktelen gyermekei közül.”25 S ahogyan az ideális és valóságos hölgy közelítése sem történt meg, ahogyan a valóságos hölgyet sem tudta a költő idealizálni, úgy

1075