Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Gyürky Katalin: Az Istenember küldetése Vlagyimir Szolovjov művészetében

e között a két szféra között. Szolovjov azonban Platón tanítására alapozva Erósznak egy alsóbbrendű és egy magasabb rendű feladatát különbözteti meg. Az alsóbbrendű feladatot teljesítő Erósz a szerelem két útján, az állatokhoz méltó úton és a házasság útján ismerhető fel. Ez a két út a szerelmet fizikai vonzódásként értelmezi, amely a korlátlan és gátlástalan kielégülésre, valamint a házasságban a gyermeknemzésre és a fajfenntartásra korlátozódik. Szolovjov Erósznak ezt az alsóbbrendű feladatát mélységesen elítéli. Felmagasztalja ugyan a nemi szerelmet, de megveti azt az egyesülést, amely közönséges a maga fiziológiai sajátosságában. A szerelem értelme című alkotásában cáfolja a nemi szerelemnek azt a válfaját, amely csak a gyermeknemzésre irányul:

„Rómeó és Júlia szerelme nem gyermeknemzéshez, hanem a sírba vezetett, az ideális házaspárok — Filemon és Baucis, Afanaszij Ivanovics és Pul- herija Ivanovna - gyermektelenek. Nincs igazuk a materialistáknak abban, hogy a nemi szerelem valódi célja a gyermeknemzés, és nincs igazuk az elvont spiritualistáknak és a lovagszerelem tisztelőinek sem, akik beletörődtek a szerelmi ideál és az adott személy egyszerű azonosításába, szemet hunyva azok összeegyeztethetetlensége előtt.”

Az alsóbbrendű Erósz feladatát, a fizikai jellegű nemi vonzalom kérdéskörét illetően Szolovjov ismét szembeszáll Nietzschével, elutasítja annak testiségről szóló elképzelését, valamint kortársának, Rozanovnak az erre vonatkozó álláspontját sem tartja elfogadhatónak. A testiséggel kapcsolatban ugyanis Nietzsche is és Rozanov is - Szolovjov szemében - keresztényellenesnek tűnik. Hiszen Nietzsche Zarathustrájának példázata kapcsolatban áll a testiség rehabilitációjával, amelynek a kultuszát az ember a kereszténységben a testnélküli lélek és az ösztönnélküli ráció nevében utasított vissza. Zarathustra erről így nyilatkozik:

„Hatalmas parancsoló, ismeretlen bölcs áll, testvérem, gondolataid és érzéseid mögött - őt nevezik úgy, Önmaga. Testedben lakozik, ő maga a Tested. Testedben több az ész, mint legjava bölcsességeidben. Csak azt nem tudni, testednek mi szüksége van bölcsességed legjavára.”14

Rozanov pedig, aki az 1900-as évek elején az orosz társadalmi életben hasonló problémákkal foglalkozott, mint nagy elődje, Dosztojevszkij, de éppen ővele ellentétben ezeknek a társadalmi feszültségeknek a pravoszláviában már nem találta meg a megoldását, egy másik vallás, a judaizmus felé fordult, ahol a természetes ösztönökön alapuló nemi élet, az asszonyok testi odaadása, és az ezek által az ösztönök által irányított gyermeknemzés, családalapítás lenne az, amely véleménye szerint kivezetné a kereszténységet a zsákutcájából. Célja a kereszténység újrajudaizálása, ahol a szexualitás az emberek életében a kérdések kérdése.

És a testiségnek, a testi kapcsolatoknak ilyen jellegű - a racionalitást is elutasító, ösztönszinten működő — előtérbe helyezéséből következik mind Nietzschénél, mind pedig Rozanovnál a megszokott morális értékek elutasítása is. Ha ugyanis az ösztönös cselekedet az igazi, akkor a civilizáció minden addigi alkotása - a morális értékrendszerével együtt - csak bilincs az ember számára, vagyis „majdnem minden morál, amelyet eddig becsültünk és hirdettünk, az életösztön ellen vezet.”15

Ezzel szemben - mint láttuk - Szolovjov a családot és gyermeknemzést 1070