Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Gyürky Katalin: Az Istenember küldetése Vlagyimir Szolovjov művészetében

mészetnek. Szolovjov célja tehát, hogy az egész teremtett világot egy egységes pozitív teljességbe gyűjtse össze, tehát ne válassza el a teremtőtől a teremtetteket, hanem ezeket egy nagy Abszolútumban, az Istenember végső igazságában fogja össze. így az ember és a világtörténelem egyedüli mozgatórugója az Istenhez való folyamatos közeledés az ember öntökéletesedése árán.

És ezen a ponton érkezünk vissza a Szolovjov által a nietzschei elvben megtalált részigazsághoz, az ember folyamatos tökéletesedéséhez. Azonban ahhoz, hogy ez az öntökéletesedés ne csak részigazság maradjon, azaz ne a nietzschei értelemben vett emberfeletti ember legyen az eredménye, és célja sem az alsóbbrendű tömeg és csőcselék legyőzése és leigázása legyen, ahhoz egy - a keresztény alapelveken nyugvó — célra van szükség, amely az ember egyik jellemzőjének, a halálnak a meghaladásában, a halhatatlanság elérésében foglalható össze. A halál az egyszerű ember sajátja, így annak, aki meg akarja haladni önmagát, aki tökéletesedve az Istenhez akar közeledni, annak képesnek kell lennie a halála feletti győzelemre:

„Az az ember, aki csak magára gondol, nem tud kibékülni a saját halálának gondolatával, és az az ember, aki másokra gondol, nem tud a mások halálának gondolatával kibékülni, ami azt jelenti, hogy az egoistának és az altruistának is egyformán úgy kell érzékelnie a halált, mint elviselhetetlen ellentmondást, vagyis egyformán képtelennek kell lenniük arra, hogy az emberi létezés ilyen látható végeredményét a legvégsőnek fogadják el. S mivel az embernek a legszükségesebb vágya - az emberfeletti emberré válás, mivel az ember erre különös figyelmet fordít, éppen ezért mi másban különbözhet az ember azoktól, akiknek fölébe akar emelkedni, mint a halálban? Már Homérosznál találkozunk azzal, hogy a létezőknek két fő kategóriájuk van - az istenek és az emberek. És ezek állandó jellemzője az, hogy az egyik ki van téve a halálnak, a másik nincs. (...) Most már világos, hogyha az ember mindenekelőtt és legfőképpen halandó, vagyis alá van rendelve a halálnak, akkor meghaladni, legyőzni azt az emberfeletti embernek kell, vagyis meg kell szabadulnia azoktól a létező feltételektől, amelyek a halált szükségszerűvé teszik, és következésképpen teljesítenie kell azokat a feltételeket, amelyek mellett lehetségessé válik a halhatatlanság, illetve a halál után a feltámadás.”13 Azokat a feltételeket pedig, amelyek teljesítése szükséges a tökéletesedés céljához, vagyis a halhatatlanság eléréséhez, Szolovjov sajátos szerelemértelmezése foglalja magába. A szerző A szerelem értelme, valamint a Platón életdrámája című munkájában foglalkozott az erotika kérdéskörével, ahol Platón Erószról szóló tanítását felhasználva és továbbgondolva jut arra a következtetésre, hogy az ember a halál törvényét csak a szerelmen keresztül változtathatja meg. Ugyanis be kell látni, hogy az emberben megtalálható isteni vonás nemcsak az ember egyik, különálló részéhez tartozik hozzá, hanem az egész emberhez, a férfihez és a nőhöz együttesen. Az emberi létező férfi és női elemeire való szétválasztása - írja Szolovjov - csak a dezintegráció állapota és a halál kezdete. Halhatatlan csak az egész ember lehet. Ezért a cél, a tökéletesedés során elért halhatatlanság, és ezáltal az Istenhez való közeledés is csak a két különálló emberi rész szerelemben való egyesülésével valósulhat meg. így tehát nem a különálló ember, hanem Platón szárnyas istennője, az Erósz által egyesített ember az, aki szintén az Erósz által épített, a természeti és az isteni világ között húzódó hídra rálépve biztosítani tudja a kapcsolatot

1069