Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Gyürky Katalin: Az Istenember küldetése Vlagyimir Szolovjov művészetében
GYURKY KATALIN Az Istenember küldetése Vlagyimir Szolovjov művészetében „Manapság Nietzschének köszönhetően az élvonalbeli emberek azt állítják magukról, hogy lehet és emiatt szükséges is velük komoly beszélgetéseket folytatni - éppen az emberfelettiséget illetően. Az ilyen beszélgetésekbe szerettem volna én is bekapcsolódni”1 - olvashatjuk Szolovjovnak a nietzschei Ubermensch-elméletet tárgyaló és bíráló, Az emberfeletti ember ideája című 1899-es publicisztikai írásában. Ebben a cikkében Szolovjov két — az ő korában divatos — elmélet, a Marx nevével fémjelezhető gazdasági materializmus, és a Lev Tolsztojnak tulajdonított elvont moralizmus említése mellett elemzi a harmadik, szintén népszerű, a nietzschei emberfelettiségről szóló elvet. Nietzschének ezt a koncepcióját Szolovjov alapjaiban tartja elhibázottnak, de mielőtt az erre vonatkozó bírálatát bővebben ismertetném, utalnom kell az erről szóló kritikájának egyik sajátos elemére, amely egyben a szerző egész filozófiai látásmódjára is jellemző. Szolovjov szerint ugyanis minden tévedés, minden elhibázott elmélet - így a nietzschei is - kétségtelenül némi igazságot is magába foglal, és csak ennek az immanens igazságnak a feltárásával lehet eljutni a tévedés tartalmának megértéséhez, értékeléséhez és cáfolatához. A nietzschei elmélet - általam a későbbiekben még felvázolt - tévedése azonban a szerző szerint csak része a kortárs nyugati filozófia eredendően elhibázott jellegének, amely a világszemlélet általános krízisén, a világ széttöredezett, széthasadt állapotán nyugszik. Ezért Szolovjov arra törekszik, hogy a teljes igazság megtalálása, vagyis a részigazságok szintézise által haladja meg az általa legfontosabb értéknek, a keresztény vallásnak is csak egy elkorcsosult formáját hirdető nyugati gondolkodásmódot. De mivel a fentiekből nyilvánvaló, hogy a szintézishez szükséges részigazságokat a nyugati filozófia elhibázott elméletei tartalmazzák, ezért „Szolovjov megpróbálja tanításába belefoglalni azokat az igazságokat, amelyek a pesszimizmusban, a materializmusban és a nietzschei nihilizmusban találhatók, sőt még a vallást tagadó kortársainak részigazságát is.”2 Tehát Szolovjov Nietzsche keresztény Istent tagadó, az emberfeletti embert Isten helyébe állító elméletében is megtalálta a saját, a keresztény valláson alapuló igazságának valamely részelemét, hogy végül elméletének teljes igazságát feltárhassa, s ezáltal a nietzschei elv tévedését 1064
