Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - G. Komoróczy Emőke: "Hull a hó és hózik, Micimackó fázik..."

Macskajaj, Hiszti pék, stb. A Tamkó Siratós-versek verbalitása köznapiasabb, olykor prózaibb, ritmusuk keményebb; többségük egy-egy komikus vagy bizarr szituációt jelenít meg (.Egérvár, Tréfás kedvű csalogány, Csiga-dal, Tóparton, Nagy Kalap és Pici Sál, stb.).

Petőcz valóban rejtőzködó'-alakváltó költő, ahogyan Vilcsek remek jellemzéséből kiderül. Próteuszi alkat; személyisége benső magvát burok védi. Azért egyik-másik versen át-áttörnek az őt mélyen foglalkoztató létproblémák, ha humoros formában is. A Nagyság-Kicsinység, a Bátorság-alamuszi meglapu- lás, az erős ember és a gyengék örök-ambivalens viszonya feszíti a Dombok, hegyek, avagy a Bátor Péter című költemények ellentétekre épülő szerkezetét (az előző Ady Havasok és Riviéra című versének fenyegető haragjára, az utóbbi Petőfi Arany Lacinak című versének évődő játékosságára tudatos könnyedséggel játszik rá).

Mit tegyen az, aki .kilóg a sorból”?, aki nem illik bele a középszerűek rendjébe?

Elviseli belső elárvulását, hallgat az őt kínzó kérdésekről, didereg a magányban, s átlényegül költészetté — azaz: alámerül és eltűnik a betűtengerben: „Ha valaki keresne, felmentem az internetre. / Bementem egy fájlba / Ez még nem is fájna! / De ha úgy megviccel / hogy épp reám klikkel / azt én ki nem bírom / lesz belőlem ikon” (Internet-vers).

A (poszt)modern költő nem kesereg - inkább kacag önmagán. Stílusosan, modern formanyelven, természetesen. Akkor is ragaszkodik az iróniához, ha saját léthelyzete karikírozásáról van szó.

(Vilcsek Béla: Petőcz András, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2001. - Petőcz András: Bojtorján, Móra Kiadó, Budapest, 2001.)

1063