Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - G. Komoróczy Emőke: "Hull a hó és hózik, Micimackó fázik..."
G. KOMOROCZY EMŐKE „Hull a hó és hózik, Micimackó fázik...” A Kalligram Kiadó Kortárs Magyar írók (Tegnap és Ma) sorozatának 20. kötete Vilcsek Béla impozáns, rendkívül alapos kismonográfiája Petó'cz Andrásról. A sorozat korábban kialakított jellegének megfelelően a szerző nívós elméleti apparátussal közelíti meg és értelmezi a Petőcz-jelenséget, könnyed eleganciával követvén a pályaív fontosabb állomásait. Mint kor- és nemzedéktárs figyeli és értelmezi a Petőcz-életmű alakváltásait, melyek hátterében - mint megkülönböztető jellegzetességet - kiemeli a spirálszerű önépítkezést, a folytonos önkorrekciót, az új és újabb (emberi—művészi—társadalmi) kihívásokra válaszoló önreflexiót. Akik ismerik, mert átélték - netán aktív szereplőként - a 70-80-as évek (neo)avantgárd hullámát, azok örömmel forgat(hat)ják Vilcsek könyvét, hiszen hiteles háttérrajzot ad a korról is, s feltárja azokat a folyamatokat, amelyek a korábbi „törésvonal” átrendeződéséhez vezettek: e nemzedék számára már nem a „népi-urbánus” ellentét a meghatározó rendező elv; a határvonal itt az ideologikus-átpolitizált, valamint az esztétizáló-depolitizált költészet között húzódik. Petőcz kezdettől fogva elhatárolja a költészetet - és önmagát - mindenfajta esetleges, köznapi, netán politikai érdektől; öntörvényűén járja a maga poéta-útját: kipróbál és kísérletezőén újjáteremt szinte minden poétikai formát, beleéli magát a legkülönbözőbb emberi/költői szituációkba, „álarcokat” ölt, miközben - rejtőzködve bár - keresi a neki rendeltetett szerepet és sorsot. A magunk mögött hagyott korszak (az utóbbi negyedszázad, amelyben ez a nemzedék indult és helyet keresett magának) inkább a „médiummtásnak”, és nem a politizáló költészetnek kedvezett; a ma 40-45 év körüli korosztály a „kiáltás” típusú avantgárd ars poeticáját mihamarabb ,jel” típusúra cserélte fel, s aztán a posztmodern relativizáló „quasi”-értékrendje szerint alakította ki költészeteszményét. Ugyanakkor ez egyfajta belső elbizonytalanodással járt, ami kitágította az értékpreferencia határait, de korlátozta a belső építkezés, a pszichikai konzekvencia lehetőségeit. Ebből fakadtak-fakadnak az alkotói válságperiódusok, amelyeken sikerrel úrrá lenni csakis a személyiség „újjáteremtésével” - egyfajta belső újjászületéssel - lehet(ne). Vilcsek Béla a kortárs irodalomtörténész kivételes empátiájával kíséri végig e metamorfózis(oka)t Petó'cz pályáján. Akismonográfia külön értéke, hogy a világirodalmi horizont perspektívájából veszi számba a költő műveit. Bőséges jegyzetapparátussal egészíti ki a főszöveget, s e gazdag ismeretanyagból 1061
