Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
a fény elvakítja a bentlévőket. A nyitott ajtóban, a napsugarak glóriájában ott áll Gigla, mint Krisztus, a megváltó. Percnyi csend. Gigla: - Kijöhettek... Mit bámultok úgy? Elmentek..., elmentek... Az emberek végre felfogták, hogy megmenekültek. Örömükben ölelik, csókolják egymást és Giglát. Egy szempillantás alatt kint vannak a kamrából, s összeölelkezve a kijárat felé igyekeznek. Csak Gogi marad a kamrában. A feszültségtől minden erő kiszállt a lábából. Lassan leereszkedik a kamra küszöbére. Fejét kezébe temetve kis ideig mozdulatlanul ül. Feláll, s lassan odamegy az ajtóhoz. Ahogy a folyosón elhalad Dato irodája mellett, gépiesen bekopog az ajtón, majd választ sem várva benyit. Dato a fotelben ül, de valami furcsa rajta. Gogi közelebb lép. Meglátja, hogy Datonak átvágták a torkát. Gogi gépiesen az asztalra pillant. A két ékszeresládikó üres. Egy pillanatig Gogi villámsújtottan, dermedten áll. Aztán sarkon fordul és futásnak ered a szobája irányába. Berobban a szobába, megragadja az éjjeliszekrényt és arrább tolja. Felemel egy padlólécet, és kivesz alóla egy pisztolyt. Letépi a párnájáról a huzatot. Kinyitja az éjjeliszekrényt, fiókját kirántja, s tartalmát beleborítja a huzatba. Végignéz a szobán, majd gyorsan kimegy, s az épület kijárata felé igyekszik. Ahogy kilép az épület küszöbére, megdermed. A fenséges hegycsúcsokat hósapka borítja, egyikük felhőbe burkolózik. A fenyőerdők ölelte hegyek rőtvörös lombtakaróján mintha kis tüzek égnének. A nap delelőn áll, s ontja magából az utolsó meleg őszi sugarakat. Az udvar szélén betegek lézengenek, mint bágyadt őszi legyek, középen pedig, a napsütötte, zöld füvön, kézenfogva ott táncolnak azok, akik a kamrában bujkáltak, s azok is, akik elrejtették őket. A tánctól felhevülten, kipirulva, boldogan igyekeznek minél jobban, pontosabban, és ami a legfontosabb, ritmusra lépni. Gigla: - Engedj oda, Gogi! Gigla nem várja ki, hogy Gogi odébblépjen, hanem félrelöki. Székével kezében Gogi mellett terem, lelép az első lépcsőfokra, s a Thonet széket dobként használva, verni kezdi a tánc ritmusát. Goginak hirtelen feltűnik valami: Gogi belső monológja: - Nincs köztük Kote... Hol lehet? Hiszen mellettem állt. Hol keressem? Meglepetésében összerezzen, mikor meghallja Kote hangját. Kote már régóta ott áll Gogi mellett, de nem akarta megzavarni. Kote: - Hallod...? Hallod... hogyan dalol...? Gogi átöleli Kotét. VÉGE Fordította: UNGOR BARBARA 1060
