Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
Második mérnök: - Úgy dolgozunk, ahogy fizetnek. Gogi: - Pontosítanék, ahogy dolgozunk, úgy fizetnek! Mellesleg, nem sajnáljátok az autótokat? Első mérnök: - Ha úgy dolgoznánk, ahogy te szeretnéd, autónk se lenne! Gogi: — Most viszont a ti útépítési technológiátoknak köszönhetően... Második mérnök: - Két-, háromhavonta egy új autó... Gogi: -És abban mi a jó? Első mérnök: - Úgysem értenéd meg. Majd ha neked is lesz, rájössz... Gogi tovább gyúrja a kenyérgalacsint, és azon töri a fejét, vajon hol is hallotta már ezt a mondatot: Gogi: - A pénznek van egy olyan tulajdonsága, hogy csak akkor érzed meg a hatalmát, ha a birtokodban van, nekem viszont sosem volt pénzem, számomra mindig haszontalan dolog volt... Csak a ’haszontalan’ szónál hasít belé, mikor is hallotta először ezt a mondatot. Egy nehéz színházi szezonnal és egy főszereppel a háta mögött, iszonyatosan kimerülve, úgy döntött, pihen pár napot. Egyedül akart lenni. Kivett egy szobát egy kis faluban, s néhány napon át csak evett és aludt. Lassacskán összeszedte magát. Egyik nap, ebédnél találkozott egy idősebb párral. Étvágytalanul piszkálták az ételt. Az asztaluk mindenféle gyümölccsel és földi jóval volt megrakva. Valószínűleg a férfi hozta őket a közeli településekről új Ladájával, hiszen a faluban ilyesmit nem lehetett kapni. Amit meghagytak - és ez nem volt kevés a férfi a háziasszonynak adta. Párszor Gogit is meghívta, de Gogi, vigyázva, hogy meg ne sértse az éltes embert, mindig kibújt a meghívás alól. Egy borús napon, ebéd közben akkora vihar tört ki, hogy a villany is kialudt. A háziasszony gyertyát vett elő. Ebben a helyzetben nem lehetett elhárítani a férfi invitálását, s Gogi átült az asztalukhoz. A férfi, aki Varlav Tejmurazovics névre hallgatott, bort kért a gazdaasszonytól. Hallgatag felesége kis idő múlva magukra hagyta őket, s a két férfi beszélgetni kezdett. Varlav Tejmurazovics: - Gogikám, te művelt ember vagy. Fővárosi színházban dolgozol, állandóan a rivaldafényben állsz... Gogi: - Hát igen... Varlav Tejmurazovics: - És mennyit keresel, ha nem titok? Gogi: - 200 rubelt. Varlav Tejmurazovics: - Naponta? Gogi: - Dehogy! Havonta. Varlav Tejmurazovics: - Hát az bizony kevés. Nagyon kevés... Gogi: - Ne haragudjon, de úgy beszél, mintha maga sokkal többet keresne. Varlav Tejmurazovics: - Bizony, kedves barátom, én egy nap alatt jóval többet keresek ennél... Gogi: - És mekkora vagyont gyűjtött már össze? Varlav Tejmurazovics: - Őszintén szólva már nem is számolom... Gogi: - Alikor miért nem utazgat inkább a világban, ahelyett, hogy itt töltené az idejét? Varlav Tejmurazovics: — Nem vágyom én külföldre! Voltam kétszer is, de teljesen kimerített az örökös rohangálás a múzeumok, kiállítások meg az ilyen-olyan látnivalók között. Én itt nőttem fel, ebben a faluban. Itt vannak 1055
