Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
szerepeimet, hogy megérintsem a nézők lelkét, aztán meg diverziós terveket eszeltem ki. Iszonyat... Ebédlő. A betegek már reggelijük vége felé tartanak. Dato és Gogi odalépnek, és leülnek a számukra megterített asztalhoz. Az asztalon két pohár csipkebogyótea és két darab kenyér. Dato: - Nem sok mindenünk maradt a tegnapiak után... Gogi: - Mihez kezdjünk? Ne menjek el vadászni? Dato: — Várjunk, amíg kicsit megnyugszik a környék. Gogi: - Akkor aztán várhatunk... Dato: — Inkább nézd meg, milyen boldog a „Madárijesztő”! Ugye, így nevezted el? A ,Madárijesztő” egymás után rémisztgeti áldozatait, s ijedelmük akkora boldogsággal tölti el, hogy örömkönnyek patakzanak az arcán, mikor a maszkját leveszi. A többieknek még szokatlan az új álarc, így szinte valamennyien megrémülnek tőle. Elnézve a Madárijesztő” boldogságát, Gogit idáig még csak ritkán tapasztalt érzés tölti el. Arca széles mosolyra derül. Dato ránéz, elmosolyodik. Egy darabig hagyja, hadd élvezze ki Gogi a kellemes érzést, majd lassan hozzákezd mondandójához: Dato: - Gogi, nem tudnál megtanítani a puska használatára? Gogi: - Minek az magának? Dato: - Talán nem ártana ezekben az időkben... Gogi: - Hát persze, akár most is... Dato: - Nem sürgős... majd később. Most be kell mennem a faluba, hogy megpróbáljam élelemre cserélni azokat a csecsebecséket. Miközben ezt mondja, már készül is indulni. Gogi: - Nem bízhatna meg vele valaki mást? Dato: - Nem. Engem mindenki ismer, így sikeresebb és veszélytelenebb lesz. Dato elmegy. Gogi ülve marad. Megeszi a kenyerét, majd a morzsákat egyik ujjával kis golyóvá sodorja. Mikor tudatosul benne, mit is csinál, eszébe jut egy régi pohárköszöntő. Egyszer meghívták egy társaságba, ahol két útépítő mérnök is volt. Egyikük pohárköszöntőre emelkedett. Első útépítő mérnök: - Szeretném poharamat szépséges hazánkra emel- ni. Mindenki feláll és felemeli a poharát, kivéve Gogit. 0 csak áll, keze az asztalon lévő borospoháron. A mérnök észreveszi ezt. Első útépítő mérnök: — Úgy tűnik, vendégünk nem akar a hazára inni, nyilván... Gogi: - Mindig a legnagyobb örömmel iszom a hazára, de csak olyanokkal, akik még szebbé teszik... Első útépítő mérnök: - És honnan veszed, hogy mi elcsúfítjuk? Gogi: - Nemrégiben egy külföldi csoport kísérője voltam. Valaki felvetette, hogy menjünk el egy új kerületbe. Az egyik vendég azt mondta, hogy ő már járt ott és pocsék az út arrafelé. Erre egy német, aki addig szótlanul ült, teljesen váratlanul, magából kikelve megkérdezte, hogy arról az útról van-e szó, amelyiken éppen utazunk. A ti jóvoltotokból majdnem a föld alá süllyedtem szégyenemben. 1054
