Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
Zsora: - Tudom, hogy nehéz lesz, ha valakire rájön a roham, de szerencsére már majdnem egy hét nyugodtan telt el. Aztán pedig... Nem akarok hazudni önnek, és nem mondom azt, hogy a többiek, akik már előttem elmentek, hogy veszélyben a haza. Gondolnom kell a jövőre. Mert mim van nekem? Nem lehet tudni, kinek szól a kérdés, saját magának-e, vagy Datonak. Fejét lehajtva, Zsora maga adja meg a választ. Zsora: - Semmim. Es mim lesz, ha továbbra is itt dolgozom? Megviselt idegeim, rémálmaim, kék foltjaim a betegek ütéseitől... Ennyi. Dato mondani akar valamit, de a fehér köpenyes fiú nem hagyja szóhoz jutni: Zsora: - Dato, nagyon kérem, ne szakítson félbe! Maga nagyon szépen és meggyőzően tud beszélni, de ez itt mégiscsak az ön világa. A valós világ lehet, hogy nem ilyen szép, de más. És én abban a másik világban akarok élni, így most el kell mennem, különben már késő lesz... A nyakkendősök ideje leáldozott, s az edzőcipősöké jött el. Dato akaratlanul is nyakkendőjére tekint, majd zavarában megdörzsöli orrát, s keserűen így szól: Dato: - Hát menj... Sok sikert... Várj csak... Válassz innen valamit az útra! íróasztalából kiveszi az ékszeresládikát és Zsora felé nyújtja. Az némi habozás után turkálni kezd, majd olyan tüzetesen és hosszan válogat, hogy Gogi és Dato kényelmetlenül kezdi magát érezni, majd idővel ez az érzés ellenszenvbe csap át. így, mikor a fiatalember megkérdi: Zsora: - Elvehetek kettőt...? Ezt és... Dato ingerülten, de egyben megkönnyebbülten vág a szavába: Dato: - Vigyél amit akarsz...! De megbocsáss, vár a munka. Ahogy becsukódik az ajtó a fiú mögött, Gogi Datonak támad: Gogi: - Miért engedte el, Dato? Dato: - Nem volt más választásom. Ha egyszer nem akar itt maradni, száz lóval sem tudom visszatartani. Ha mégis megteszem, szerzek magamnak egy haragost. Az emberek akkor dolgoznak jól, ha szeretik a munkájukat, vagy ha többet keresnek annál, mint amit máshol kaphatnának. Az ő esetében ezek egyike sem állt fenn. Gogi: - Ez mind rendben van, de mit fog tenni, ha ne adj isten... Dato: - Most még fogalmam sincs, aztán majd meglátjuk... Gogi: - És mi lenne, ha a „Vaskost” hívnánk segítségül? Az olyanok mint ő, képesek akár kútba ugrani a barátjukért. Dato: - Hát akkor csak barátkozz össze vele (csap le jókedvűen Gogi szavaira. ) Gogi: - Nem ez bánt a legjobban..., hanem az, hogy... miért adott neki... (mutat az ékszeres ládikóra.) Gogi: - Láthatta, hogy mennyire visszataszító volt számomra... Dato: - Jót akartam, rosszul sült el... Lövés dördül. Dato és Gogi rögtön felugrik és az ajtóhoz rohan. Dato odaszól Goginak: Dato: - Te inkább segíts elbújtatni az embereket, én megpróbálom az időt húzni, ameddig csak lehet! Az épület küszöbére érve Dato meglátja, hogy a kapu tárva nyitva. Az udvar tele géppuskásokkal. A meggyilkolt szarvasborjút katonák vonszolják valahova. A kórház dolgozói meg se mozdulnak, hiszen egyikük sem lenne képes meg1049
