Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
Az ebédlőt látjuk, épp tart a reggeli. Mindenki hallgatagon rág. Mindent betömnek a szájukba, ami csak a tányérjukon van. A csámcsogáson és kanálzörgésen kívül semmi más nem hallatszik. Mindenki jókedvű. Sokan elviszik a szarvasborjúnak reggelijük maradékát. Körülállják, és csak dugják az állat, szájába az ennivalót, a borjú nem is tud mindent lenyelni egyszerre. Akitől elfogadta az ételt, az büszkén, győzedelmes tekintettel végignéz a többieken, majd távozik, akitől viszont nem fogadja el, az szörnyen lelombozódik. Kote irányít mindenkit, a borjú gazdájának szerepében tetszeleg. Kote: - Mit hoztál? Ezt nem szereti. Hé, ne a szemébe dugd! Mindenki elismeri Kote jogát a borjúra, még „Ványadt” és Merab is, akik pedig szeretnek dirigálni. A „Vaskos” leguggol. Zsebéből nagy darab kenyeret húz elő, és a borjúnak nyújtja. Ez valahogy elkerüli „Ványadt” figyelmét, noha megszokásból egész idő alatt a Vaskost” figyeli. Egy pillanatig zavarodottan áll, s csak akkor kapja ki a kenyeret a „Vaskos” kezéből, mikor a borjú már majdnem elvette azt. A „Vaskos” méregbe gurul, feláll, visszaveszi a „Ványadttól” a kenyeret. Talán először történik meg, hogy fittyet hány a „Ványadt” öklére és fenyegetőzésére. Újra leguggol és odaadja a kenyeret a borjúnak. Mikor a borjú megette a „Vaskos” kenyerét, a „Ványadt” is leguggol, s mintha nem lenne elég hely, odébb löki a „Vaskost”, majd átnyújtja az állatnak azt a kenyérdarabot, amely a kezében maradt. A „Vaskos” a lökést békülés jeleként fogja fel és engedelmesen odébb húzódik. A „Ványadt” megérzi, hogy a „Vaskos” feletti hatalma visszatért. Gyöngéden rácsap a „Vaskos” vállára, és mikor az ráemeli tekintetét, orra alá dugja az öklét. Gogi is hozott kenyeret a borjúnak. Régebben talán szégyellte volna kimutatni érzéseit, de ez most teljesen természetesnek tűnik, akár csak az is, hogy újra szakállat növesztett. Mikor Gogi leguggol és a kenyeret a borjú felé nyújtja. Kote hirtelen összerezzen, s egy pillanatra megdermed, mintha hirtelen megvilágosodása támadt volna, majd rátörő örömmel Gogihoz fordul: Kote: - Hallod az énekét? Hallod hogy dalol? Gogi fülel, de semmit sem hall. Nem akarja Kote örömét elrontani, ezért nem válaszol, a borjút becézgeti. Dato irodája. A díványon Gogi, félig fekvő helyzetben, lába a dívány támláján. Sürgősen beszélni szeretne Datoval, de az elfoglalt, valamit ír. Kopognak az ajtón. Gogi összerezzen, Dato fel sem pillantva tovább ír, és kiszól: Dato: - Sazabad! A szobába kisportolt, fehér köpenyes fiatalember lép be. Dato akkor emeli csak fel a fejét, mikor a fiú már az asztalhoz ért. Egyenesen a szemébe néz és ezt kérdi: Dato: - No, mivel fogsz megörvendeztetni? Zsora: - Sokat gondolkodtam, és végül úgy döntöttem, hogy ne haragudjon, de elmegyek... Dato: - Rossz itt neked...? Zsora: — Rossz. Dato: - Tudod már hová mégy? Zsora: - Még nem. Dato: - És ránk nem gondolsz? 1048
