Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
és azt kérte, hogy hozzam el nektek a másikkal együtt. Ezek voltak az utolsó szavai, mieló'tt megölték... Dato a váratlan hírtől lerogy a lépcsőre. Givi helyettese egy darabig álldogál, aztán elnézést kér és gyorsan elvonul a harcosaival. Dato nem mozdul a lépcsőről. Kifejezéstelen arccal nézi a lemálházott szekereket. A kórház egyik dolgozója, egy csupa izom, Zsora nevezetű fiatalember két ládikát vesz ki a szekérből. Kinyitja őket. Ékszerekkel vannak tele. Zsora csak áll, kézbe veszi, must- rálgatja őket. Becsukja a ládikákat, és odaviszi őket Datonak. Odaérve megkérdi: Zsora: - Ezekkel mit csináljak? Dato: - Amit akarsz... (válaszolja gépiesen, azt sem tudva, miről van szó.) Zsora: — Akkor beviszem a szobájába. Dato: — Rendben... (feleli ugyanolyan gépiesen. Még mindig a lépcsőn ül, és továbbra is kifejezéstelen arccal nézi a már üres szekereket.) Békés éjszaka. A hold elbújik egy felhő mögé. Az elmegyógyintézetnek egyedül csak egy ablakában ég egy szál gyertya, Goginál, aki helyettesével a di- verziós terven dolgozik. Gogi szobája. A gyertya már majdnem csonkig égett. Marlen: — Mostanában semmi sem tetszik önnek. Történt valami? Gogi: - Nem tudom, az az érzésem, hogy valamit nem úgy teszünk, ahogy kellene. Marlen: - De hát az ellenség kényszerít erre bennünket! Gogi: - Ez mind igaz..., de mégiscsak pusztítunk... Marlen: - Hát ilyen hangulatban nem is lehet... Gogi: - Ideje indulnod, már majdnem leégett a gyertya. És Marlen..., kérlek, ne felejtsd el, amit kértem! Marlen: - A pisztolyt és a gyertyát akár holnapra is megszerezhetem, ami az álarcot illeti... igyekezni fogok. Gogi: - Jó utat! Vigyázz magadra! Marlen: - Maga pedig gyógyuljon meg minél hamarabb, rossz maga nélkül. Apropó, majdnem elfelejtettem. A ,barátaink” megduplázták a fejére kitűzött vérdíjat. Minden sarkon a maga fényképét lehet látni. A holdfény megvilágítja Gogi ironikus mosolyát. Kezet rázva elbúcsúznak egymástól. Marlen kimászik az ablakon. Bár Marlen már eltűnt, Gogi még sokáig álldogál az ablaknál. Gogi álmában osztályát látja. Mindegyik pajtásán úttörőnyakkendő van, éppen az osztály vezetőinek megválasztása zajlik. Gogi izgatottan várja, hogy ő is bekerüljön a rajtitkárjelöltek közé. Három gyereket jelölnek, köztük őt is. Lezajlik a szavazás. Nem őt választották meg. Gogi csaknem sír szégyenében. Ezután következik az őrsvezetők megválasztása. Gogit is megválasztják, s ez kielégíti hiúságát. Már-már boldognak érzi magát. Ám hamarosan beköszönnek a munkás hétköznapok. Gogi végzi a dolgát, de mindenfajta lelkesedés nélkül, és hamarosan elege lesz belőle. A gyűlésen, ahol le akarják váltani, mert nem boldogul a munkájával, körmeszakadtáig védekezik és ragaszkodik helyéhez. A gyűlés idejére munkakedve visszatér, ám utána minden megy tovább a régi kerékvágásban. 1047
