Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
bepótoltok. Akkoriban a másként gondolkozókra ló'ttek, ma rajtuk kívül már a nemzetiségért is gyilkoltok, a többieket pedig éhhalálra kárhoztatjátok. Gogi: — Megfeledkezik róla, mi mindent kellett kiállnunk... Dato: - Nem láttátok hiányát semminek. De hagyjuk ezt a terméketlen vitát! Ma még élelmet kell szereznem a betegeknek. Majd máskor folytatjuk. Gogi: - Rendben, de akkor sem értek egyet magával. Dato gyorsan feláll és a kijárathoz indul. Evés után Gogi céltalanul elballag. Merab „irodájához” érve meghallja Merab monológjának utolsó mondatait. Go- ginak most nincs kedve a titkárnő szerepét játszania. Merab álldogál egy darabig, csodálkozva tekintget ide-oda. Meglátván Gogit, arca felderül, s a következő szavakkal megy elébe: Merab: - Elnézését kérem... Még jó, hogy kinéztem, elment valahová a titkárnőm. Gogi: - Sehová se ment (válaszolja ingerülten). Merab: - Akkor hol van? Gogi: - Az alfelemben... Merab: - Maga tréfál... Oda be se férne. Goginak visszatér a humorérzéke, ingerültsége elmúlik, s belemegy Merab játékába. Gogi: - Hát persze, csak tréfáltam. Merab: - Beugorhatna hozzám, elbeszélgethetnénk egy kicsit... gyakran gondolok arra, hogy... S ezzel betessékeli Gogit az irodájába. A helyiségben egy asztal és két szék, egyik Merabé, a másik látogatók számára. A falon a két vezér csálén lógó portréja. Merab hellyel kínálja Gogit, és csak ezután ül le ő maga is, de rögtön föl is ugrik. Merab: - Teát, kávét parancsol? A válaszra oda sem figyelve nagy lendülettel kimegy az „irodából”, kint álldogál egy darabig, majd visszaszáguld, és egyenesen a telefonhoz megy. Felemeli a kagylót, s kis idő múltán megszólal: Merab: - Ezek a telefonok! Kész csapás! Ahelyett, hogy megkönnyítenék az életünket, csak az időnket és az energiánkat rabolják... (Gogihoz fordulva:) - Hallgatom, kérem üljön le, üljön le... Gogi a sebesült lába miatt leül, és kíváncsian figyeli Merabot, aki egyre inkább a főnökére kezdi emlékeztetni. Merab: - Egész éjjel le sem hunytam a szemem, csak a maga javaslatán töprengtem, és tudja... (fölemeli a kagylót, tárcsáz, majd rövid várakozás után megismétli) - Ezek a telefonok! Kész csapás! Ahelyett, hogy megkönnyítenék az életünket, csak az időnket és az energiánkat rabolják... Goginak már elege van Merabból. Behunyja a szemét és beúszik elé a főnöke irodájának képe. Pompázatos iroda. Mahagóniból készült, intarziás asztal, mögötte fotel, amelyből szinte ki sem látszik a főnök. Az asztalon telefonkészülékek tömkelegé, s Gogi főnöke viszi a szót. Főnök: - Egész éjjel le sem hunytam a szemem, csak a maga javaslatán töprengtem, és meg kell hogy mondjam..., tetszett. (A mondatot be sem fejezve felemeli a kagylót, tárcsát, majd kis idő múlva megszólal) — Ezek a telefonok! Kész csapás! Ahelyett, hogy megkönnyítenék az életünket, csak az időnket és energiánkat rabolják. Tudja Gogi, a javaslatára még ráfér egy kis finomítás... 1043
