Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Peter Carey: Ned Kelly balladája

tottam bele 1 kis nyílást hogy láthassa hogyan semmisül meg az ellenség de közben az ő meggyötört szívének semmilyen fegyver se árthat. Mire megterveztük az első példányt 7 ekevas gyűlt össze a lányok meg­raktak 1 targoncát 3 mázsa faszénnel és elszállították a Kopaszhegy mögé. Ott rendeztük be a kovácsműhelyünket 1 kis patak partján üllőnek megfelelt a folyóparti gumifa belefektettük a patakba és a hideg víz hófehérre mosta. A Brit Birodalomnak van rengeteg gőze meg gyárai meg millió embere akik nap nap után mennek gürcölni és teljesítik az utasításait a Birodalom el se tudja képzelni hogy nekünk gyarmatiaknak mi minden a rendelkezé­sünkre áll. Nem kellett nekünk gőz csak 1 jó nagy kalapács 1 véső 1 lyukasztó meg 3 pár fogó amit könnyűszerrel összeeszkábáltunk magunk is. A legne­hezebb munka a kikalapálás és az összeillesztés volt mind a 4-en kellettünk hozzá és csináltuk 1 álló nap pirkadattól napnyugtáig. Meleg volt mint a po­kolban és 2x olyan szomjasak voltunk csupasz karunkon és mellünkön tűszú- rásszerű égési sebek sajogtak valahányszor lecsapott a kalapács az acéllap magasra pattant mint a szöcske estére tele lettünk apró sebekkel de elkészült az első páncélruha és miközben a kiszáradt legelők fölött varjak károgtak és bukfencező papagájok csipkézték ki a levegőt ráemeltük a 1/2 mázsa nedves acélt Joe vállára. Ez nem fog működni mondta Joe de azért a fejére rakta a sisakot tökélete­sen illett rá. Mind a hárman hátrébb léptünk és csöndes áhítattal néztük a Jövendő Katonáját amint hátat fordított nekünk és masszív léptekkel elindult halk nyi­korgás hallatszott a hátlemez lengett a huzaljain ugyan taposta-e már a földet valaha is hasonló harci alkalmatosság? Lassan és csöndesen mozgott a harci alkalmatosság az emelkedő felé. Hatalmas fekete árnyék rajzolódott ki a fakó esti égbolton láttuk amint fölemeli koromsötét karját és saját fejére mutat. Puskapor lobbant hatalmas csattanás hallatszott a lövéstől oldalra billent a fejtorony. Joe Byrne fejbe lőtte saját magát és térdre hullott mikor fölrohan­tunk hozzá a hegyoldalon leemelte a fejéről a sisakot és a lenyugvó nap hideg fényében megpillantottam a szemét. Ne mondjál semmit mondta Joe. Szó nélkül álltam előtte. Ne szólj semmit mondta Joe ne szólj semmit mert működik esküszöm hogy működik! Joe belevaló kemény fickó volt de őmellé még kellettek néhányan úgyhogy másnap szóltam Maggie-nek meg Kate-nek hogy toborozzanak újoncokat. A Brit Birodalom jóvoltából nem szűkölködtem regrutákban olyan emberekből kerültek ki akiktől megtagadták a haszonbérletet pedig más bűnük nem volt csak az hogy a barátaink meg olyanokból akik kénytelenek voltak búzát vetni amit aztán elpusztított a gabonaüszök meg olyanokból akiket átpasszíroztak a Van Diemen-föld mángorlóján meg olyanokból akiknek börtönben ültek a fiaik meg olyan emberekből akiknek végig kellett nézni hogy a nehezen meg­szerzett földjüket telepesek sajátítják ki meg olyan emberekből akiket hami­san bevádoltak és börtönbe csuktak meg olyan emberekből akik belefáradtak hogy minden áldott nap zárlat alá veszik az állataikat. Maggie és Kate ezeket a csapatokat titkos helyekre vezette és miután fölesküdtek a Bibliámra meg­mutattuk nekik miért nem kell ezentúl reszketniük a törvény előtt. Már nem 1016

Next

/
Thumbnails
Contents