Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Michael Krüger: Vidéki múzeum; Készült 1620 körül (versek)
az egyre csak zuhanó angyal zuhanásán. - Ez jóval a hatalmas vihart megelőzően történt, s szívünk, kiseprő, fejünk megtisztító áradatot megelőzően, mely testünkkel labdázott a bukás előtt. 4 Nem maradandó és nem veszendő semmi. Pusztán pillantásunk csal meg bennünket a mozgással, mikor nyugtalanul bámulunk arra a szomorú alakra, akit eltaszít magától a háttér. Kalapos férfi, ünneplőt öltött, túl fekete és nehézkes, túlságosan vénhedt az évszakhoz viszonyítva, a rajzolata avíttas. Egyáltalán hol a helye ezen a képen? Semmit sem módosít, nem boldog oka semminek, nincs tenyérnyi világló hely itt az ő számára, ahogy tehetetlen-udvariasan fellép a zuhanó angyal karja alatt képződő színpadon. Ki előtt szerepel? Milyen publikum figyeli? Miféle jutalom vár rá állongása fejében? Ni, távozik is, elhagyja a képet. Később a városban tűnik fel előttünk; zilált jómadár őkelme, fáradtan krákog, s a kölykök végig zargatják, miközben a (bezárt) múzeumhoz vezető utat megteszi. 5 Ne légy kicsiny hitű, jövendő szívem, soha még nem kezdetett meg oly sereg holmi, amint ezidőtt, midőn reprókat nyomtat feszt a gyarló ember. És egy napon bizonnyal kinyit a múzeum is, ahonnan addigra eltűnnek a képek. Csupán a minden egyes falra felszerelt tükrök dobják vissza rémült arcodat valahány zugból; abban a pillanatban repülsz majd magad felé megsokszorozódva, amelyben felordítasz az angyal becsapódása hallatán. Fordította: ZSÁVOLYA ZOLTÁN 1005
