Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Michael Krüger: Vidéki múzeum; Készült 1620 körül (versek)
1 Nem veszendő és nem maradandó semmi. Pusztán az angyal elfordított arca az, no meg evezőformán csapdosó karjai zuhanás közben, hősies küzdelme, hogy ne fejjel lefelé csapódjon majd a kövezetre, Európa gondosan kikövezett földjére, amely vonzza és taszítja és megtartja őt. Az egészből csak ez a bizonytalan esés marad meg, képeslap formájúra kicsinyítve, zakód belső zsebében: szívtájékon. A múzeumban, az összes teremre kiterjedően, felújítási munkák folynak évek óta. 2 A cserepek túloldalán mező terül el. Szürkén zárul be, lám, a reprodukció háttere: a falut átszelő út elmosódik, néhány ló, baromfi és egy kutya tarkítja - ez utóbbi évtizedek óta elriaszt minden közeledő élőlényt -, csőri kis emberkék láthatók még, amint sietnek leszegett fejjel, fel nem néznének, talán arra számítva, hogy aligha ütődhetnek neki bárminek. Ez mind nem látható többé, és mindaddig, míg a múzeum zárva tart, eléggé kevés módunk lesz ellenőrizni, mit is hiányolunk. Ennyi bizonyos. 3 Köröskörül minden túlságosan fél, és töredezik, inog egyre, bárhová nézek, és a század vergődő alkonyán egy bolond fog ülni a földön, gőgös, nyugodt tartással, takaróba burkolózva, akár az indiók, arcát majd elfordítja: ó, igen: hiszen ír! Csúzos ujjaival ő cirkalmazza rá a föld gondterhelt ábrázatára a pusztulás dátumát. Dögrováson maga is. Igen, meghal, minden becsvágytól megtisztulva, a világ gyámfiaként, miközben gonoszul vihog 1004
