Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Michael Krüger: Vidéki múzeum; Készült 1620 körül (versek)
MICHAEL KRUGER Vidéki múzeum (PROVINZMUSEUM) Szent György rövidlátó pillantása, ahogy sután befogja a sárkányt, nem tesz kárt benne. - Tengődsz csak, képek vesznek körül, a filozófiáról lemondasz, s még jó, ha két feketerigó füttyének titkos nyelve megvigasztal, hangjaikat már csak az az úr érti meg ott, akinek gondolata, míg meztelenül lovagol épp, a világgal azonos, csizmát egyébként visel. A gyarmatok akárha játékmúzeumok lennének, emberfeletti hősöket kívánó korokat idéznek, és más időket, amelyek meg is szülték a héroszt. Ezek egyszerre mögéd settenkednek, összevetik egymással a színeket, mérlegelik a mozgalmas díszítést, a gyönyör beteges jámborságát, amely még lélegezni is alig tud az állandó, kibírhatatlan szemlélés ránehezedő súlya alatt. Eléggé izzadtságszagú dolog ez: a bábeli tornyot annak idején a közösség emelte, most előbb kövenként elhordták, majd baromi házsorokat húztak fel belőlük - jaj, miért kell így végeznie mindennek, ami nem készült el? Egyáltalán nem tudom még, micsoda a világ, közli egy kép, és vékony Madonna emeli fel ujját válasz gyanánt. Haliga: a gyermekkor erdején zúgás vonul át, a nyomában járó valószínűtlen álmokat, ujjlenyomatokat képtelenek visszaadni a színek; rozoga öregember körmöli hát fáradhatatlanul és szerényen a pillantás kortörténetét. Később betiltották a nézést mint olyat, a képek mély álomba merültek, megavultak szabványaik. Csupán a raktárak mögött, valami lesötétített terem mélyén könyörög egy hányódó Krisztus a periodizáció új módszeréért.
