Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Vibeke Marx: A férjem fia
Kitekintő- — betekintő ÍMPQRTIRQDftLOM VIBEKE MARX A férjem fia Az előző férjemnek volt egy fia, egy kemény és fékezhetetlen gyerek, akit senki sem tudott elviselni. Az anyja, akit az apa énmiattam hagyott el, teljesen megkeseredett, tele volt gyűlölettel, és csak veréssel bírta szófogadásra kényszeríteni a fiát. De amint a vasakaratú gyerek túl volt a verésen, azonnal újabb galádságokra vetemedett. Lászólag semmi nem volt rá hatással - vagy semmi áron nem akart meghajolni senki és semmi előtt. Amikor meglátogatott bennünket, becsületbeli kérdésnek tartottuk, hogy civilizáltabban viselkedjünk mint az anyja, gondoskodtunk róla, hogy sok időt töltsünk együtt, izgalmas elfoglaltságokat találjunk és hogy kellemes légkört teremtsünk. Mindez színleg azért történt, hogy orvosoljuk az instabil viszonyt, amely az anyjához fűzte, ám valójában a versenykényszer hajtott bennünket: szerettük volna elérni, hogy arra gondoljon: *Jobb itt, mint anyámnál”. De a fiú mindvégig szolidáris maradt a hisztérikus némberrel. Előbb-utóbb talán megbocsátotta volna, hogy elraboltam az apját, de kísérleteim - bármilyen jól lepleztem is őket -, hogy rossz fényben tüntessem föl az anyját, egyszer s mindenkorra tönkretettek minden esélyt, hogy előítéletek nélkül találkozzunk, hogy egymásra kíváncsian összebarátkozzunk és hogy talán meg is szeressük egymást. Egyszer kórházba vitték az anyját, miután öngyilkosságot kísérelt meg, és a fiút azonnal magunkhoz kellett vennünk. Két esztendeig volt nálunk, és állandóan vádló tekintete azt sugallta, hogy már-már bűnrészes vagyok egy másik ember halálában, de mindenképpen felelős egy gyermek szerencsétlenségében. Mivel az anyaszerepben nem akart elfogadni, egyre inkább meggyűlöltem. Harcoltunk egymással ilyen címszó alatt: ,Ennek a kis emberi roncsnak a nevelése”, de az alcím ez volt: „Vagy te, vagy én”. Tudván tudtam, hogy minden egyes szóval amit mondok, és minden lépéssel amit teszek, én követek el visszaélést, én vagyok az, aki nem viseli el az ő erejét, én akarom meghódítani az utolsó porcikáig, igen, egészen az utolsó kis zugig, amely az anyja 991
