Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Írottkő Stúdió
ÍROTTKŐ STÚDIÓ XIII FAAR IDA J ótéteményeink A bevásárlóközpont szokványos hétvégi tumultusában kissé szokatlan látványt nyújt a kopott thás, hajlott hátú öreg néni. Elszántan megy az árutól roskadozó polcok útvesztőjében; néha íegáll, s figyelmesen megvizsgál egy-egy terméket. A pénztárnál előttem pakolja a szalagra a be- ísárlókocsi tartalmát: fél liter tejet, egy pohár tejfölt, három zsömlét. Fizetéskor - a pénztárosnő ■gnagyobb örömére - két marék írót borít a szalagra, zömében 1, , 5 és 10 forintosokat. De a pénz evés. A néni láthatóan szégyelli dolgot, de hiába kutatja át vala- íennyi zsebét, nincs nála több énz.- Akkor a tejfölt nem kérem... remeg meg a hangja.- Majd én kifizetem! - ajánlják :1 többen is közülünk. Sikeresen isszcdobjuk” a hiányzó összeget, megelégedéssel tölt el mindany- yiónkat a hálásan mosolygó idős ő látványa. A kijárat felé tartva lég megállók a könyvesstand előtt ézelődni. Jó lenne valamilyen is- íeretterjesztő könyvvel gazdagíta- i a családi könyvtárat.- Akkor kérném azt a dísznö- énykertészettel foglalkozó encik- ipédiát... - mondja valaki előttem, kifizeti a csaknem 6000 forintos ételárat. Alig hiszek a szememnek: a né- i az, akit alig két perce, hogy kise- ítettiink. Megfordul. Ertetlenked- e nézek szembe vele.- A kertészkedés a mindenem... lármire képes lennék a növénye- nért - mondja mosolyogva, majd iképnél hagy. Hja! Képes lenne bármire... Akár éhenhalni is...
