Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Írottkő Stúdió
XII ÍROTTKŐ STÚDIÓ ✓ Újabb születésnap Anyám, csak azt tudod, hogy Verset írok... De nem, hogy miféle dolog motoszkál Az érett papíron, S hogy a Tűznek írni Több reménykedésnél! Olvas... Olvas a Tűz, De a betűt ki tudja, mily egekbe viszi, S hogyan érti ezt a szűkös rezgést, amott, A ruhátlan Szél! Lehet, csak emésztés őrii ? Csak magát bántó testté lényegülhet így A felajánlott hús?! Milyen mérhetetlen ízek esnek Rothadásunk prédáivá! Ügy használ a vers a Tűznek Mint nekünk a kenyér?! Legyűrjük, felfaljuk S az öldöklő lét után Csak néhány karmolásnyom marad Koporsónk belső falán?! Már vörös itthon a levél Tenyeremben van a bolygó, S Te bármily közel is vagy rajta hozzám Csak melleid közt hallhatod Ahogy mormolom a neved. Már eljöttek az Arany-napok, Lenyelt könnyétől barnul, Vörösödik a Vértes, S a völgyben megnyugvó melegségben Sárgultan hajlong az öregedő, Lábain állva télbe ájuló Tengeri-tenger. Hogy szorongat az ősz! Torkot, szívet, füvet, fát, követ... S amerre Te vagy, Ott dereng a táj fölött az az Arccá forró fényesség. Szemeid szenei gyulladnak ott És tölgyet ölelsz, Kavicsot hajítasz, Meztéláb rohansz a réten. Széttárt karokkal, sikoltva. Akárha itthon tennéd, olyanképpen, S ezt teszem én...
