Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Írottkő Stúdió
ÍROTTKŐ STÚDIÓ XI TÖRÖK ZSELENSZKY TAMÁS Az íj csendessége Keserűt eszem az édes előtt, Mert több a jó a jó helyen, És míg van, addig hagyom el az otthont. Meglesem mit nem lehetne! Hisz’ ha öregségünk magába hív, Befogad, S ha nem lesz már Az a testes, édes óra, Ez lesz majd mit Teljes élességgel Megőriz bennem a szív. Aztán ha az ágyam, otthonom és Hitvesem is Magamban hordozom már, Egyedül is kimehetek a hegyre, Hogy íjuknak vadként Odaadjam magam. Mert az agy Egy üres-kis majom! De én, a szív, Egészen addig Eme íj csendjét hallgatva Nevelkedem. A Szalajka-völgy felé a vonaton Sört sírok. Hozzáférni az összes Testnyíláshoz... S. hogy az arcomon ne látsszék, Hogy azt akarom ne látsszék! Aztán a kéreg hullására riadok. Hej! Ami nektek élet. Az nekem halál. Pocok-En Csak hizlalom magam egyre a Kitalált-réten átrohanásra, hogy Aztán az értetlenkedés Bamba baglya öklendezze Csontom, hajam, körmöm, És emészthetetlenné keményeden Szívemet. Állj ... egy szóra! Itt meg kellett volna nyílnia Egy piciny mennynek! De ezt az agyam mondja! Én sosem mondanék ilyet! Meglátja az Mikor a Hold és a Nap Megszülettek, Az anyjuk meghalt. De aki helyett sokan halnak Meglátja az a szépet. Föleszmél mielőtt kővé dermed... Ébred még a rothadása előtt. Háromsoros Egy hangot fon körül az összes! Aztán egy halk villám Tűhegynyi lyukat üt egy régi tükörbe...
