Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Írottkő Stúdió
ÍROTTKŐ STÚDIÓ III MÁTÉ ADÉL Mi atyánk (margójegyzetek) tó'lünk az ég messze esik s bőrünk pikkellyé változott. Hiába csókoljuk vastagbőrű talpod mégis fejünkre taposol. Még a neved is más, mint a miénk. Családodból kitagadtál. Tudom, hogy akaratod elől elmenekülhetünk, de tőled mindig félni kell. Ha sírunk és üvöltőnk pihekönnyű ujjad szemünket lecsukja- ám táplálékodból mégsem adsz. Isten - mi vagyunk konyhád mészárszéke. De mi ezt tudjuk, mikor először ránktapodsz. Bűneinket megbocsájtjuk, de a tiedet nem tudjuk elfeledni. Kísértesz meneküléssel. De megszabadulunk mi e gonosztól ha megnyílnak feléd az ablakok. Es mondá: minden szavatok vércsepp legyen az ő véréből - vércsepp a ti szívetekből is. Mert megfeszítettétek magatok minden áldozattal s a múzsák csak nyelték a véres könnyeket. A kereszten az én testem van. S én nem tisztítom, hanem mélyítem lelketek: tőrrel és dárdával. Vesszőm és botom is vezérelnek, s bár ez titeket nem vigasztal, nekem út a feltámadás felé. Minden mondat egy kripta, melyben a test és a lélek utolsó magvait szórja felétek. S ahogyan én sem érdemiem igazán, hogy e teremtmények középpontja legyek - ti sem érdeműtek korsó vérem. Ám igyátok. A szavaim. Meghatározás Címszó: klausztrofóbiás költészet Van két ablaka. Ezek mindig zárva. Egy rózsaszín muskátli bólogat mindenen. Az ajtó előtt egy jópásztor. Kinn gyönyörű, buja növényzet. Állítólag. Búvár szeretőmnek Megtörténhet, hogy nem a vonatról szállók le, amikor majd vársz rám. Egy nappal az érkezés előtt, mikor a tengerparton járnál, az olajfoltos vízből kiáltok majd - (Elercegem, vigyázz rám.) // O lesz Búvárom majd s Hercegem — medencémben fürdetem.
