Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás
kosságában, mivel immár a diabolus sylvarum tulajdona és a Sátán prédája voltd Ezen a ponton vonhatunk párhuzamot Kallas és Sillanpää regényei között, akinél az ember hangsúlyozottan a természet részeként jelenik meg. A természet a finn népábrázoló regényhagyománynak megfelelően állandó jelenlétével követi a cselekmény alakulását. Ez hangsúlyozódik itt Aalóval kapcsolatosan, amikor a természet több ízben figyelmezteti a rá leselkedő veszélyre, majd később átlényegülésének tanúja lesz. A természethez való bensőséges viszony megmutatkozik az elbeszélő stílusában is, amennyiben a természetről szólva nyelvezete lírai elemekkel telítődik. Jellemző motívum a természettel való összehasonlítás, mint ahogy ezt Aalo külsejének leírásában is megfigyelhetjük: ,Jdaja barnásvörös volt, mint a parti gyep színe, melyre a tavaszi vizek rozsdás hordalékukat leteszik, szemei azonban sötétek, csalogatok és vonzók, miként a mocsárszemek, ám felszínük mozdulatlan, mint a láp vized Itt érdemes megjegyezni, hogy a lányt a közösségből elcsábító szellemiség konkretizálása nem egyértelmű, hiszen e szellemiségben a diabolus sylvarum, a Sátán, és általában a gonosz mellett az Erdő Szelleme keveredik egymással. Itt ismét a szövegben uralkodó kettősség mutatkozik meg, amennyiben a keresztényi szemlélet és a népi hiedelemvilág összekapcsolódását fedezhetjük itt fel, valamint újabb példát találunk az itt élők természeti meghatározottságára: ,Jobbén a percben egy volt az Erdő Szellemével, a hatalmas Démonnal, aki farkas alakjában őt választotta és hatalmába kerítette, minden köztük lévő korlát megsemmisült, úgy oldódtak fól egymásban, miként két harmatcsepp egyesüld A parasztság mint társadalmi réteg megjelenése a regényben A regény történése lehetőséget ad arra, hogy a paraszti társadalom egy szegmense megmutatkozhasson. Ez a terület jelen esetben egy falusi miliő, melynek legfontosabb jellemzője az elszigeteltség, ami természetszerűleg bizonyos szemléletbeli zártságot, szűklátókörűséget teremt e közösségben. Megjegyzendő, hogy e falusi közösség szociálisan magasabb szinten áll, mint az általam elemzett művek paraszti közössége: Aalóék például cselédet tartanak. Az itt élők szociális, társadalmi helyzetéről azonban ennél több szó nem is esik a regényben, ami alátámasztja azon feltevésemet, hogy a regénynek nem célja a paraszti társadalom szociális, társadalmi meghatározottságával foglalkozni. Ehelyett inkább az elszigetelt falusi közösség természetét kívánja bemutatni, illetve az egyén helyzetét ítéli meg az alapján, milyen mértékben van lehetőség e közegben az egyén önmegvalósítására. Aalo sorsa kapcsán bebizonyosodik, hogy e közösségben a norma megsértése büntetendő, így az egyén önmegvalósításának csak a közösség szigorú normájának keretein belül van értelme, tehát a közösségi értékrenddel való azonosulás kötelező. Ezt támasztja alá, hogy a lány átlényegülése idegenné teszi őt ebben a közösségben. Ilyenformán nemcsak a közösség normáinak felrúgása, hanem annak elhagyása is lehetetlen, ami maga után vonja, hogy a visszatérés is az. Anépábrázoló írások 892
