Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás
A természet szerepe az elbeszélésben A cselekmény időtartama könnyen meghatározható, hiszen az idő múlását az évszakváltások s ezzel együtt a fényviszonyok megváltozása szemléletesen, mondhatni plasztikusan érzékelteti. Megállapíthatjuk, hogy minden, a történet szempontjából fontosabb esemény egy külön évszakhoz kapcsolódik. Prii- dik először egy forró, fényes nyári nap pillantja meg Aalót, amikor még minden békés, a rossznak még csak az előjeleit sejthetjük. A sorsfordító farkasvadászat, amikor először hallik az Erdő Szellemének hívása, egy hideg, kora tavaszi nap eseménye, az ingoványos erdőbe beszűrődő fény sejtelmes hangulata jó háttérként szolgál a démoni erők ábrázolásához. Szent Iván varázslatos napjának éjjelén végleg megpecsételődik Aalo sorsa, a Démoné lesz örökre. Az erdő mélyén történt éjjeli kalandot az északi országokban nyáron oly jellemző fehér éjszaka fényében láthatjuk. Anyár múlásával a fény mennyisége is egyre csökken, s egy ilyen, aratás utáni nyári éjjel lepleződik le a lány titka, amiért Priidik a vadonba száműzi őt. Csak hosszú idő elmúltával, ősszel, a Hold sápatag fényében mer Aalo hazajönni, s titkon szerelmes éjszakát tölt férjével. A falubeliek vérszomjas hangulata párhuzamba állítható a nyár hevével, amikor is egyhangúlag tűzhalálra szánják a magzatát megszülő asszonyt. A lelkiismeret-furdalástól szenvedő Priidik egy őszi napon határozza el, hogy örök nyugalmat ad Aalo nyugtalanul bolyongó lelkének, s egy holdvilágos éjszakán gyűrűjéből készült ezüstgolyóval lelövi feleségét, miután így imádkozik elismerve Aalo lényének kettősségét: Lélek, ki kétfelé hasadtál, egyszerre voltál a nappalé és az éjszakáé, az Istené és a Sátáné, emelkedj fel a Terem tőhöz, hogy gyöngéd kézzel ismét összeillesszen!"''0 Ezek alapján tehát a cselekmény időtartama kicsivel több, mint három év, s ez 1646-49 közé helyezhető el az elbeszélő utalásai alapján. Megjegyzendő, hogy ezen időszakaszon belül az események az Aalo szempontjából lényegi történések alapján oszthatók fel, ezek egy-egy évszakhoz kapcsolódnak, s ez határozza meg az elbeszélés ritmusát is. Az egyes epizódok kifejtettsége természetesen nem egyforma, az Aalo szempontjából lényeges mozzanatok - mint például a lápon való futás - hosszabban tárgyaltak, s helyenként a lány szemszögéből érvényesülő szubjektív időtapasztalást érzékeltetik. Ilyenformán a történet idejének, illetve a külső, történelmi időnek a múlása nem fedi egymást. A természet változása, a természetközeliség kulcsfontosságú a regényben. Egyrészt a cselekmény az évszakok tagozódását kíséri, másrészt a természet a szabad élet szimbólumává válik abban az értelemben, hogy Aalónak csak ott sikerül kiteljesednie, megvalósítania magát. A mocsár, az ingovány s általában az erdő - néphagyomány szerinti - varázslatos volta is hangsúlyt kap az Erdő Szellemének, a Szent Iván éji varázslatnak, az erdőt övező misztikumnak az említésével. Legszembetűnőbb a természetközelség akkor, amikor Aalo farkas alakjában eufórikus boldogságban fut a lápon szinte egybeolvadva az ősi természettel. Ez az egybeolvadás akkor válik teljessé, amikor az őt uralmába kerítő szellemiséggel egyesül: Szétszóródott a vadon fenyőinek zúgásában, aranyló gyantaként szivárgott elő a sudár fenyőszál vöröses kérge alól, elenyészett a tőzegmoha zöldes nyir891
