Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás
az egyes események több oldalról való bemutatására. Elsó'sorban Aalo az, akinek javára e szempontváltás megtörténik, így az ő szemszögéből sokkal közvetlenebbül - az elbeszélő közvetítésével, de Aalo tudatán át - tárul elénk az az epizód, amikor először hallja az Erdő Szellemének hívó szavát, majd amikor enged is ennek a hívásnak s farkassá változik. Újabb fokalizációs játék, ahogy ezek után az ember-Aalo és a farkas-Aalo szempontja váltakozik attól függően, hogy az átváltozás mely szakaszában vagyunk. A farkas-Aalo nézőpontjából láthatjuk a lápon való éjszakai futásnak, a farkastársadalom belső életének, a vadászat véres kéjének örömét. Ez az az új nézőpont, ami a lány számára a világ másként való szemlélésének lehetőségét adja, megmutatja e zárt közösségen kívüli világot, s ezzel párhuzamosan a közösségre kívülről való rálátást biztosít. Az elbeszélő és Aalo nézőpontján kívül Priidik szemszöge érvényesül többek között akkor, amikor a lápról hazatérő feleségét fogadja, valamint az elbeszélés utolsó fejezetében, amikor keresi a farkas-Aalót, hogy örök nyugalmat biztosítson neki. Az említetteken kívül szerephez jut még a falu közösségének fókusza abban a jelenetben, ahol a felbőszült, vérszemet kapott falusiak rágyújtják a szaunát a gyermekét megszülő Aalóra. Annak ellenére, hogy önálló fókusza nem érvényesül, szólnunk kell Aalo sorstársáról, Valbernéról, kinek története többször szóba kerül. Az ő sorsának alakulása megvilágítja s kívülről szemlélhetővé teszi a faluközösség és e közösség normáit megszegők kapcsolatát, s ilyenformán előrevetíti Aalo megítéltetését, közvetíti a közösség fókuszát, illetve az olvasónak az itt működő társadalmi normáról való háttértudását bővíti. A nézőpontváltások ellenére mindvégig érezhető, hogy az elbeszélő igyekszik a saját szemszögét érvényesíteni, ám a közvetlenebb ábrázolás kedvéért olykor lemond erről, hogy aztán újra és újra visszavegye azt. Az olvasó szemszögéből vizsgálódva azt kell mondanunk, hogy annak ellenére, hogy formálisan leginkább a narrátor nézőpontja az uralkodó, a mű egészét tekintve mégsem az látszik érvényesülni. Az elbeszélő igyekszik a kor hiedelemvilágának megfelelően elítélni Aalót (tehát nő a távolság közte és Aalo között), ám emocionálisan mindvégig a lány mellett áll (tehát csökken a távolság köztük). Még mindig az olvasó felől nézve, a szereplők és a narrátor közti distancia kisebb, mint az olvasó és az elbeszélő közötti távolság. Ez az állítás viszont csak az időre vonatkozóan igaz, hisz az elbeszélő nem tudja betartani a XVII. századi krónikás értékítéletét, folyamatosan kilép ebből a szerepből engedvén érzelmeinek. Többek között ebben mutatkozik meg a XX. század szellemisége. A fentebb felvázoltak mind annak köszönhetők, hogy alapvetően megbízhatatlan elbeszélővel van dolgunk, aki nem tudja tartani magát eredeti szerepéhez. A nézőpontok sokoldalúsága, folyamatos váltakozása viszonylag átfogó képet ad az olvasó számára. Megjegyzendő azonban, hogy a krónikás/moralizáló elbeszélőnek a választott szerepből való folyamatos kiesése meghiúsítja azon szándékát, hogy olvasója a kor értékrendszere szerint ítélje meg a lányt, így végeredményben a falu zárt, szűk látókörű értékvilága ítélődik el, mely határt szab az emberi kiteljesedésnek. 890
