Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás

mindannyian látva lássák, midőn zsákmányát, melybe szigonyát belédöfte, iszonyú bömböléssel elereszti.”33

A krónikás szerepkör itt nem választható külön, szinte egybeolvad az elbeszélő' moralizáló attitűdjével, s együttesen hivatottak alátámasztani, hogy az elbeszélő beleillik az általa közölt krónika korába. A narrátor szintén a kor elvárásainak akar megfelelni, amikor próbálja elítélni Aalót, ugyanakkor folyamatosan lelepleződik a lány és félje iránt érzett rokonszenve. Észrevehető ez már Aalo külsejének és természetének bemutatásakor, amikor a lányt - egy birkamosás alkalmával - egyértelműen szebbnek, jámborabb, finomabb természetűnek, szűziesnek mutatja:

„Ám ez a lány nem rángatta a birkát, sem heves haraggal nem lelte kedvét az átkozódásban és a szitkozódásban, mint a többi vászoncseléd, a jószágot szelíd, szánakozó szavakkal próbálta csendesíteni, csillapítón szólván hozzá, miként a gyermekhez."™

Aalónak a tömegből való kitűnése már itt, a cselekmény megkezdésekor figyelmet kelt. Ez párhuzamban áll e falusi közösségtől való eltérésével, illetve előrevetíti azt. Fontos, hogy az elbeszélő szimpátiája a farkas-Aalo iránt is töretlen — ezt bizonyítja, hogy a legimpozánsabb vezérfarkassal állítja párba -, ennélfogva ismét kiesik a keresztény értékvilágot közvetítő krónikás szerepéből, így az olvasó sem tudja elítélni a lányt, tehát a narrátor ez irányú törekvése meghiúsul.

Ugyanakkor Priidiket is felmenti - JSizonyára szíve szavának engedett”35 -, hogy nem vette figyelembe az Aalo testén lévő, a gonoszról árulkodó baljós előjeleket. A lány mentségére szól az a többször hangsúlyozott tény is, hogy - miután a nevezetes farkasvadászaton először hallotta az Erdő Szellemének hívó szavát - kerítéssel, kutyákkal próbál védekezni a gonosz ellen, próbál ellenállni. Majd ezután az elbeszélő teljesen felmenti a felelősség alól azzal, hogy parancsra cselekedett, minden a Sátán akaratából történt:

,A Sátán akaratából Aalo ekkor teljesen elfeledte egész megelőző életét, [...] (Mert ilyen hatalmat adott az Úr a Démonnak, jeget, tavaszi fagyot s szélvihart idézhet elő, megmérgezheti a leget és a vizet, és farkassá változtathatja az embereket. j”30

Annak ellenére, hogy az elbeszélő már itt teljesen megalapozta Aalo ártatlanságát, mindvégig kifejezetten együttérzően, gyöngéden beszél róla. Mikor a lány elüldöztetése után visszajön a házba, s egy szerelmes éjszakát tölt férjével, ismét rokonszenvét fejezi ki iránta, felmentve Priidiket a szerelem nevében a gonosszal való egyesülés vádja alól. Ugyancsak együttérzésének ad hangot, amikor az Aalóra halált kívánó falubelieket a következőképpen jeleníti meg:

,jakkor öt-hat vénségesen vén falubéli öregasszony rebbent be az udvarra, miként károgó hollósereg, s egy darabig tanakodtak."31

A falubeliek - mint az várható volt - rágyújtják a szaunát a szülés után még erőtlen Aalóra, ám Priidik most sem bizonyul teljesen bűnösnek felesége halálában, hiszen:

,Priidik erdész ekkor már nem volt a közelben, mivel a szaunát elhagyván, lelkének kínzó keservében az erdő mélye felé vette útját."33

Aalo halálának következetessége a történet szempontjából két aspektusból magyarázható. Egyrészt várható következménye ezen elszigetelt közösség

888