Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás

kesztéssel, a megsemmisüléssel lesz egyenlő. Aalo szinte alvajáróként bolyong ebben a közegben, míg egy nap megadatik a kitörés lehetősége, ami számára borzongató, de ugyanakkor megbabonázó élmény. Átadja magát a kiteljesedés lehetőségét kínáló démoni erőknek, farkassá változik, szabadon fut a lápon, s fokozatosan feladja eddigi szabályozott életét, hogy megvalósíthassa önmagát.

Ezekben a művekben a házasságtörés, illetve Aalo kapcsán férje elhagyásának motívuma azt hivatott kifejezni, hogy senki sem lehet másnak a tulajdona, csak saját magáé, az egyén önálló, független szubjektumként értelmezendő. Aalo tulajdonképpen menekül abból a férfiak által meghatározott társadalomból, ahol a nő szerepének megítélése a férfiak szempontjából történik, s innen nézve megváltoztathatatlan. Nőisége részben a közösség felől megítélve, anyaként és feleségként hangsúlyozódik, s ennek alapján is ítélődik el, hiszen egyik feladatának sem tud a közösség normáinak megfelelően eleget tenni. Másrészt megmutatkozik nőisége a XX. századi megváltozott nőkép szemszögéből is, amikor Aalo képes és mer egyedül döntést hozni életéről, vállalni meri függetlenségét s annak következményeit, még ha a megjelenített kor értékrendszerébe belehelyezkedni próbáló elbeszélő a lány démoni erőnek való kiszolgáltatottságával igyekszik is menteni őt a felelősség súlya alól. A XX. század szellemiségét fedezhetjük fel a lány szexualitáshoz való viszonyának tematizálásában is: átlényegülésének éjjelén az őt megszálló szellemiséggel való egyesülés erotikus élményként jelenik meg, amit nőként tapasztal. Ezt a feltevést támasztja alá Priidik megnyilvánulása, mely a férfiközpontú társadalom normáinak megfelelő:

Menj a szemem elől, farkasok szajhája!”'4 (kiemelés tőlem - P.Á.)

A társadalomból való távozás menekülés volta hangsúlyozódik abban, hogy Aalo farkasként üldözötté válik, megszabadul ugyan a közösség szorításából, ám teljesen szabad mégsem lehet, hisz régi élete üldözi őt. Tulajdonképpen saját lelkivilágába menekül, ahol a maga életét élheti. Megjegyzendő, hogy tudatában van a benne rejlő kettősségnek, két énjének, melyek egyformán jogot követelnek maguknak. Ezt be is vallja férjének:

Halljad hát, Priidik, ölem mintha máglya tüzében égne! Noha nappal az emberek világában élek, és emberi formám van, ám midőn leszáll az éj, lelkem a farkasok közé kívánkozik, s csak a vadonban vagyok tökéletesen szabad és örömmel teli. Mennem kell, mert a farkasok nemzetségéből való vagyok, s ámbár ezért boszorkányként máglyán megégetnek, ilyennek teremtettem!”15

A két én, illetve életforma közt minőségi különbség tapasztalható, metaforikusán utalva a hétköznapok szürkeségének és a vágyak világának szem- benállásái'a. Aalo számára e másik életforma az élet új szemszögből való szemlélésének lehetőségét jelenti, ahonnan kívülről nézheti elhagyott közössége életét. A lélek kettőssége s e két pólus szembenállása a motívumokat tekintve is megmutatkozik, mely oppozicionáltság végigkíséri a szöveget. E szembenállás a leghangsúlyosabban a bárány-farkas motívumpár kapcsán tapasztalható, melynek jelenléte Aalo figurájához kötött. E motívumpár szerepe oly mértékben kiemelt, hogy képes összekötni az egyes fejezeteket. Priidik egy nyári birkamosás alkalmával pillantja meg Aalót, akihez így az ártatlanság képzete kapcsolódik, ami ilyenformán tulajdonképpen felmenti Priidiket is, hogy nem vette észre a lányon a boszorkányjegyeket, és beleszeretett. A köze881