Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás
ledő asszonyoktól megriadt állatok úgy viselkednek, akárcsak farkas rejtezett volna a nyájban”'0, tehát ilyenformán a bevezető témája - a boszorkányok farkas alakban való megjelenésének elszaporodása a vidéken - folytatódik, sőt belépteti az üldöző-áldozat, vad-vadász motívumpárokat is, melyek a történet későbbi fejezeteivel tartanak kapcsolatot. Ezt viszi tovább, hogy az elbeszélő már a történet kezdetétől a farkas s ilyenformán a farkasember alakjához is következetesen társítja az ördög, a gonosz képzetét, részben alkalmazkodván ezzel a kor világképéhez, részben pedig előkészítve Aalo tettének megítélését. A lányt ugyanebben a jelenetben az elbeszélő egy másik ellentétpárral is jellemzi: fiatal kora ellenére szokatlanul erősnek mutatkozik, ez párhuzamba állítható később vágyainak erősségével, ami a közösség elhagyására készteti. Megállapítható, hogy a lány és a birka (ehhez kapcsolódóan az ártatlanság) párhuzamba állítása Aalo megkísértéséig következetesen végigvitt. A megkí- sértés napján báránybarna szoknyája, s az, hogy az elbeszélő szarvasünőhöz hasonlítja, a zsákmány, az áldozat fogalmát társítja Aalóhoz. így az elbeszélő már előre felmenti a lányt a farkassá válás bűne alól, tehát a továbbiakban az olvasó számára már nem lesz hiteles a krónikás elbeszélő keresztényi szigora, illetve elutasítása csak a boszorkányságra mint olyanra lesz értelmezhető, Aalóra, illetőleg az egyén kiteljesedésének kísérletére semmiképpen sem. Aalo kettőssége az őt meghatározó szellemiség szintjén is kifejeződik, ameny- nyiben az elbeszélő a megszállás folyamatát hangsúlyozva a lány személyiségét a keresztény és az ördögi szellemiség harcának terepeként határozza meg. Hangsúlyozódik e kettősség Aalo átváltozása után is, és ez a két én ellentétére hívja fel a figyelmet, ami párhuzamba állítható az ember hétköznapi kötelességei és vágyai közt feszülő ellentéttel. Megfigyelhető, hogy a kettősség nemcsak oppozíciók formájában fejeződik ki, hanem egyes motívumok konkrét, illetve metaforikus jelentésének egymásra vonatkozásában is. Ilyen például az Erdő Szellemének többszöri hívása, mely a lány belső vágyának, késztetésének kifejezője lesz. Ez a motívum szintén kapcsolatot teremt a történet egyes részei között, állandó játékban tartva az elbeszélés XX. századi vonatkozását. Aalo kettősségét hivatott kifejezni az előbbihez hasonló módon a tűz motívuma, mely a konkrét szituációhoz kapcsolódva (boszorkányégetés, a szauna felgyújtása) a lány sorsát vetíti elénk, jelenti azonban emellett azt a belső tüzet is, ami Aalo önmegvalósításra törekvő vágyának metaforája. Ezen motívumok konkrét és metaforikus jelentése, folyamatosan kiépülő, egymásra vonatkozásuk az elbeszélés végéig felszínen tartja a két jelentésréteget. Megfigyelhető, hogy a lány megkísértése előtt az elbeszélő a társadalmi normának való megfelelés fontosságát hangsúlyozza Aalo kapcsán. Ennek kulcsszavai az alázatosság, az engedelmesség, a vallásosság, illetve a keresztényi életvitel elfogadása. Azzal, hogy a lány enged a farkas kísértésének, vét ezen normák mindegyike ellen, így megítéltetése szükségszerű. A keresztény szellemiség jelenlétére utal a Sátán figurájának értékelése is, hiszen „Ami a néphit ördögének eredetét illeti, nincs lényegi különbség a különböző európai nemzetek között. A Sátán képének alapja mindenhol a megfelelő keresztény felfogás, amelyet a népi és az elit kultúra egyaránt elfogadott.”17 A lány átváltozása megítéltetik a faluközösség szempontjából, illetve családi körben is, ahol a farkassal való szövetség házasságtörésnek minősül, hiszen az őt megszálló szellemiséggel szinte szexuális eksztázishoz hasonlóan egyesül, majd 882