Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás
latot teremtve Észtország múltja felé fordul, témáját tekintve pedig egy-egy bűnös, tiltott szerelem történetéből kiindulva az egyén - ezen belül a nő - kiteljesedésének lehetőségeit vizsgálja. Ezen művekre általánosan jellemző, hogy bennük a nő a törvény szerint apja, fiútestvére, illetve férje alárendeltje, élete csak ebben a függőségi viszonyban határozható meg. Ezen önálló szubjektumként érvényesülni kívánó nőalakok mindegyikére igaz lesz, hogy életük értelmét az ezen kötöttségek elleni lázadás adja. A szerelemben ők az embert meghatározó leghatalmasabb erőt látják, amit nem lehet törvényekkel szabályozni, s ez a viszonyulás okozza közvetlen környezetükkel, illetve a társadalmi normával való ellentétüket. Megfigyelhető, hogy ezekben az írásokban a közösség normáit megsértő - ilyenformán bűnösnek tekintett - nő nem kap segítséget saját nemétől, így nem nők és férfiak, hanem egy nő, egy egyén és a közösség áll szemben egymással. Ezek a hősök azért küzdenek, hogy önálló szubjektumként érvényesüljenek, annak tekintsék őket, ne a közösség részének.3 A farkasmenyasszony Kallas néphagyomány iránti vonzalma A farkasmenyasszony című kisregényében fejeződik ki a legszembetűnőbben, melyben a passzivitásból kitörni vágyó fiatal, szenvedélyes női lélek írójaként mélyebb érzéseken alapuló személyes prózanyelvet teremt. Szimbolikus alak ebből a szempontból Aalo, akit az ösztönös nyugtalanság és a világ otthontalanságától való félelem jellemez. A mű Aalónak, Priidik erdész feleségének tragikus története, aki ,ßátán hatalmából farkassá változott, s hites férje mellől farkasemberként a vadonba futott, hol az erdő vadjaival s az erdei Démonnal, a diabolus sylvarummal érintkezett, s kit ezért az észt parasztok farkasmenyasszonynak neveztek el.”'1 A téma alapszövete már korai novelláiban megtalálható (Warjoja - Árnyékok, Pyhá Cácilia - Szent Cecília), mígnem Hiiu Ungur ja Rannan Aalo (Hiiu Ungur és Rannan Aalo) című balladájának egyes motívumai (szerelmi szál, báránymosás, farkasvadászat, szülés stb.) egyezést mutatnak a későbbi kisregénnyel, így a szakirodalom ezt a művet A farkasmenyasszony korai vázlatának tekinti.5 Megjegyzendő, hogy a farkasember témájának feldolgozását komoly háttérmunka előzte meg, vonatkozik ez az észt néphagyománynak, népi hiedelem- világnak, a boszorkányperekről szóló dokumentumoknak a tanulmányozására, illetve a korabeli ide vonatkozó szakirodalomra, forrásanyagokra (pl. F. J. Wiedemann: Aus dem inneren und äusseren Leben der Ehsten\ Oscar Riesemann: Hexen und Zauberer in Reval, 1615-1618, M. J. Eise: Eestimaa nöidade pöletamine, C. R. Jacobson: Kolm isamaa könet, Wilhelm Hertz: Der Werwolf stb.), mint ahogy ezt Kallas naplója állítja.6 E háttérmunkának az eredménye a regény elbeszélőjének hitelesítő eljárásaiban is megmutatkozik, amennyiben korabeli dokumentumokra, tényekre, a népi hiedelemvilág egyes elemeire való hivatkozással, e paraszti világ részletes, hozzáértő bemutatásával igazolni próbálja történetének hitelességét. A szerző hőseit időben messze eltávolítja saját korától, ennek megfelelően Aalo különös története az 1650-es évből krónikaszerűen tárul elénk. Abból az időből, amikor a népi hiedelmek, babonák - hit az ártó szellemekben, boszorkányokban, a sátáni jegyekben stb. - a mindennapi élet menetének szerves 878
