Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás
alkotói voltak. A cselekmény időbeli és térbeli elhelyezése már a mű elején megtörténik, a bevezetőben egy-két mondatban felsejlik a fő cselekményszál, kirajzolódik az ártó démonok kiűzéséért, a boszorkányok leleplezéséért harcoló népi hiedelemvilág, s mindezek együttesen körvonalazzák azt a titokzatos, borzongató világot, melyben előrevetítődik Aalo tragikus sorsa. A történet szempontjából kulcsfontosságú a miliő - mint az a népábrázoló regények esetében megszokott -, az a tipikusan északi, a nagyvárosoktól távol eső, más településektől is elszigetelt kis falu, melynek zárt közössége nagyban a környező lápok, sötét erdők ihlette hiedelemvilágban él. Szigorú szabályok között élve nem fogadják el a közösségi normától való eltérést, egy emberként szállnak szembe mindennel, ami túlmegy az általuk teremtett szűk korlátokon, konvenciókon. így lesz a falu bosszújának egyenes célpontja Aalo, aki farkasemberré változva átlép a közösség társadalmi normáin, az ősi népi hiedelem szerint boszorkánynak minősül, akit megszállt a Gonosz, maga a Sátán. Eleinte kettős életet él, nappal a közösség teljes jogú tagja, éjjel viszont a farkasok életének szabályai vonatkoznak rá. Mint ismeretes, a metamorfózis és a kettős én7 az irodalomban a másság megtapasztalásának évszázados hagyományra épülő archetípusa, gondolhatunk a mesékre, a görög-római mitológiára, Ovidiusra, Apuleiusra, századunkban akár Babitsra, Kafkára, Hessére vagy Stevensonra. Kallas monog- ráfusa, Kai Laitinen az említetteken kívül David Garnett Lady into Fox, Virginia Woolf Orlando, illetve August Kitzberg Libahunt című művének párhuzamára hívja fel a figyelmet, melyek közül a legutóbbit - motivikus, tematikai, illetve az elbeszélés tárgyához való viszonyulása alapján - A farkasmenyasz- szony legközelebbi rokonának tart az észt irodalomban.8 Az átváltozás motívuma különösen aktuálissá válik a XX. század elején, amikor megdől az individuum egységének, egészként való szemlélésének elve. A kartéziánus filozófia mellett az individualista regény is válságba jut, átadván a helyet többek között a klasszikus modernség tudatfolyam-regényeinek. Megkérdőjeleződik az a nézet is, hogy az egyén a valóság tudatosításának, értékelésének, valamint saját működésének autonóm szubjektuma. Ezzel a jelenséggel kapcsolatosan jelen regény esetében számolnunk kell a népi hitvilág hangsúlyos jelenlétével, mely a lélek megkettőződését valamilyen ter- mészetfólötti eseménnyel, illetve felsőbb hatalom jelenlétével kapcsolatban képzeli el, s a másik ént léleknek gondolja. A finn néphitben az emberi lélek fogalma dualista volt. „A lelken kívül minden embernek volt a testén kívül is levő »szabadlelke« is, a haamu - szellem az ember alteregója, maga - itse - vagy árnyéka - varjo. A dualisztikus lélekfogalmat a középkorban kiszorította a keresztyén monisztikus lélek - sielu - fogalom”9. Az irodalomban a lélek megkettőződése és az átváltozás motívuma kapcsán arra is találunk példát, amikor a lélek egy bizonyos állat, illetve valamelyik testrész alakját veszi fel. Ennek lehetünk tanúi Kallas itt elemzett művén túl többek között Gogol Az orr című elbeszélésében, ahol a főhős vizsgálja másik énjét - az orrát - és fordítva. Kallas az átváltozás ősi, archetipikus eseményét összefonja a népi hiedelemvilággal, az embernek olyan állattá - jelen esetben farkassá - való változásával, melynek a babonák valamilyen gonosz erőt tulajdonítanak. Igyekszik ezt a démonikus erőt mindig jelenvalónak feltüntetni egyrészt misztikus történetek felidézésével - népi megbizonyosodás a démon létéről a víz879
