Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás
egy újfajta nőkép megszületéséhez vezetett, amely érintette a nők külön egyéniséggé válását, függetlenségét s ezzel kapcsolatosan a társadalomban elfoglalt helyzetét. Ebből kiindulva érthető, hogy a nőknek a családhoz, az anyasághoz, illetve a szexualitáshoz való viszonya is folyamatosan átértékelődött, s ez tulajdonképpen a hagyományos női szerep megváltozását jelezte. Megjegyzendő azonban, hogy a nők helyzetének átalakulásához való viszony meglehetősen ellentétes volt: míg egyes irodalmi művekben a nők önállósodásának, függetlenségének, szabadságának megítélése kedvező, addig például Ilmari Kianto műveinek világában (1. Pyhü viha - A szent harag, Ryysyrannan Jooseppi) a szabadság, függetlenség megélésére, a társadalom normáinak megtörésére csak a férfi képes, a nő általában nem alkalmas önálló gondolkodásra, alapvetően a férje által meghatározott, életének fő célja a házasság.2 A nők közösségben elfoglalt helyének, társadalmi szerepének, a megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyokhoz való hozzáállásának bemutatására az írók előszeretettel rajzolták meg a nők hétköznapjait. Ez a népábrázoló prózára is igaz megállapítás, mint az például Maria Jotuni Hétköznapok (Árki- elämää) című műve esetében is megfigyelhető. Jotuni itt nem hagy kétséget afelől, hogy a nők hétköznapi élete, illetve vágyai nem fedik egymást, életükben olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek ellentétben állnak saját törekvéseikkel. Ezen elbeszélés esetében a három legfontosabb nőalaknak (Loviisa, Eveliina, Annastiina) a szerelemhez, illetve a házassághoz való viszonya alapján határozódik meg a nők közösségi, társadalmi szerepe. Ebből következően megállapítható, hogy e patriarchális berendezkedésű közösségben a házasság üzlet, ahol az érzelmeknek igazából nincsen lényeges szerepük, a társadalmi hierarchia a házasságot is meghatározza, melynek megkötése társadalmi kötelesség. A nők - a paraszti társadalomban elfoglalt pozíciójuktól függetlenül - e társadalmi törvényeknek, a közösségi normának vannak alárendelve, környezetük és életkörülményeik által meghatározottak. Hétköznapjaik igazából a mindennapi munka ismétlődésének monotóniájában telnek, saját vágyaik szemszögéből megvalósulatlanok, szerepük a férfiközpontú társadalomban alárendelt. Kallas ’20-as évekbeli prózájának jellemzői A nők közösségi szerepének, kötelességeik és önmegvalósításra törekvő vágyaik ellentétének problematikájával foglalkozik a ’20-as években Aino Kallas is, akinek a paraszti életformát bemutató írásai lírai, mitikus, mesei, illetve balladisztikus elemekkel gazdagítva sajátos utat képviselnek e népábrázoló hagyományban. Művei mind témájukban, mind nyelvezetükben, mind poétikai megformáltságukban különböznek kortársaiétól. Művészcsaládban finnek született, azt az örökséget hozta magával, később az észt Oskar Kallas feleségeként Észtországban élt, mégis 12 éves londoni tartózkodása alatt sikerült sajátos, mind a finn, mind az észt irodalom irányvonalától eltérő stílust kialakítania. Prózájában a század eleji realizmustól a szimbolizmuson és impresszionizmuson át vezet az út a 20-as évek nagy regényeiig (Barbara von Tisenhusen, Reigin pappi - A reigi pap, Sudenmorsian - A farkasmenyasszony és Pyhün Joen kosto - A Szent Folyó bosszúja), melyek mindegyikében archaizált krónikastílusban előadott beszédmódjával erősen balladisztikus hangu877
