Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Sebeők János: Szó, szó, szó: Istenszava, természetszava, emberszava

SEBEŐKJÁNOS Szó, szó, szó: Istenszava, természetszava, emberszava Üvegpohárral csókolódzik a kanál hallhatólag: csin-csin, csöndet kérünk a te­remben, a szónok szólásra emelkedik. Szó, szó, szó. So what? Sok beszédnek sok az alja. Hát akkor csakazértis a feljenép fog most belőlem szólni. Kikíván­kozik belőlem? A médiumok szentül hiszik, hogy belőlük valaki szól. Hogy megszólaltatottak, mint valamiféle hangszer s a megszólalásig a szólóhoz ha­sonlatosak, míglen amondók. Szó, szó, szó. Szó fennakad... szó szót követ. Közülük melyik a három per hármas? Amelyik jelent. Micsoda botrány: minden szó ügynök, hisz mindenik -jelent. S amelyik egyidejűleg többet is jelent, az kettős ügynök. A Szinonima­szótár mellett a Mitrochin-Archívum egy habospiskóta. Ha 1873 óta, balra hajolva és így, egybe írva lehet bizony Népszava, miért ne lehetne az idők kezdete óta így, egybe írva Istenszava, Emberszava és Ter­mészetszava? Ahhoz persze, hogy e három orgánum műfajilag, a hangfekvés­ről most mélyen hallgatvást, meghatározható legyen, nem ártana tisztáznunk, léteznek-e azok, melyeknek szavai fent nevezett orgánumok? Létezik-e Isten, ember és természet? Mert hogy az istenadta népre csak hivatkoznak, az már hétszentség. Létezik-e Isten? A taposóakna tilos, én pedig csak úgy unemployment be­legyalogolok egy ilyen kérdésbe. Hányán belegyalogoltak és hányán belehal­tak már ebbe a kérdésbe? Aminő gyermeteg, olyan fonák. Szúra summárum, a történeti tudat alatt eltöltött idő az emberiség számára nagyrészt valamiféle transzcendencia jegyében telt el. Ha tehát úgy vesszük, sok jel mutat arra, mintha volna Isten. Az emberi világ lényegében inmateriális. Inmateriális ja­vak uralják. Inmateriális jegyek kormányozzák. Mao, a nagy kormányos? Jumbo, a nagy ormányos? Valamikor a néhai Szovjetunióban, ha jól tudom, fennforgóit a Gazdátlan Vonatok Minisztériuma. Forog-e fenn valahol az In- materiális Javak Misztériuma? Amióta emberi világ a világ - fényesedjék néki — azóta csak szűköl az anyag. Meglehetősen kevés hely illeti. Az inmateri- alizáció, a transzcendencia, a spirituálé, az universalia, és az Úrhatnámság Sinai-sárga sivatagában epizodarikus efemerségűek a rögszerűbb oázisok. Ilyen epizodikus efemerségű rögvalóság volt — akkordad még Németh László hiányában - némely görög szürkeszakáll, mint például Démokritosz. E szürke- szakállak a szellem helyett inkább az anyag irányába voltak oly bátrak kun- korodni, ennek ellenére aligha mondhatjuk, hogy az antik világ csontmateri­alista volt, s a iónok a dórok ellen „Za Zeuszu, za rogyinu” kiáltás helyett az 743

Next

/
Thumbnails
Contents