Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Vajda Andrea: "...míg csak ki nem esik kezemből a golyóstoll"

ben ívta. A. Születésnapra gyönyörű köszöntő a hetvenéves csodálatos feleségnek, az Öregek szerelme pedig a soha el nem múló szerelmet énekli meg: még ha a test meg is rogyott, a lélek ugyanaz maradt. Élményből fakadó versek ezek, de míves, jól megírt művek, nem rímfaragó, hanem igazi költő alkotásai.

A harmadik fejezetben hat riport és egy beszéd együttesen rajzolják meg Varga Domokos pályáját, életét. A riportokat vele készítették, s mindegyikben valami újat tudhatunk meg a szerzőről. Nagyon ötletes ez a szerkesztés, hogy meg akarja örökíteni az életéből, amit fontosnak tart, de nem egyszerűen maga mondja el, hanem érdekes beszélgetések által bontakoztatja ki előttünk: ki is Varga Domokos. A Honnan jöttem, mivé lettem cím is utal arra, hogy most megismerhetjük - ezúttal prózai formában - az író származását, családfáját, gyerek- és felnőttkorát, a családapát, az újságírót, az írót, költőt, a pedagógust, az embert. Családja sorsa összefonódott a magyar történelemmel, ezen belül a magyar irodalomtörténettel. Kapcsolatban álltak olyan neves írószemélyiségekkel is, mint Petőfi, Csokonai, Szász Károly vagy Arany János, aki, mint hja, náluk psaládi szentnek számított." Sokat mesél az egyik riportban Karácsony Sándorról, kinek tanítványa volt. Varga Domokos gondolkodás- módja, világképe, érzelmei, személyes élete sem marad titok az olvasó előtt. Egy olyan ember lénye tárul fel előttünk, aki tudatosan, a megpróbáltatások közepette is az élet örömeire, a boldogság ritka pillanataira próbál koncentrálni, s íi'ásainak is ez a fő alaptónusa. Bevallja, hogy a börtönévek előtt nem így élt, de miután kiengedték, azt a bölcs szempontot érvényesítette életében, hogy: „Van az embernek elég baja, ne szaporítsa. Elhatároztam, hogy ezután csak az igazán fontos dolgokért vagyok hajlandó izgulni, és csak azokért, amelyekért tenni is tudok. Mindig hajlamos voltam a derűre, humorra, de ettől kezdve tudatosan arra törekedtem, hogy én tegyem derűsebbé magam körül a világot, s ne a világ tegyen keserűbbé engem." Feleségével, gyermekeivel mindig kiegyensúlyozott, boldog életet éltek, élnek ma is. A ,Jíutyafülűek" szülei című riport hármas beszélgetése során is kiderül, hogy a házaspár Domokos és Magda mennyire összetartoznak, együtt éreznek, egymásnak teremtettek, s életüket a szeretet jegyében a boldogság és béke alapjaira helyezték, igen nagy bölcsességgel. Mindenki számára példa lehet házaséletük!

Varga Domokos pedagógiáját is megismerhetjük, melynek alapelve: élmény és tudás összetartozása." Mai rohanó világunkban már elveszett ez a módszer, más értékeket tartanak fontosnak az emberek: „Van szemünk, de nem szoktatjuk látásra, orrunkat szaglásra, kezünket tapintásra. Még az ízlelőképességünk is kopik, hozzászokunk lassan a tömegételek, tömegitalok átlagízéhez.” Varga Domokos nemcsak mintaférj, de minta apa, nagyapa is. Hét gyermeket nevelt fel becsülettel, tisztességgel, a legnagyobb szeretetben. Hallgathatunk tanácsára, hiszen tapasztalatból mondja: „Csak az tud nevelni, csak az ér el eredményt, aki rájuk tud hangolódni. Aki erre képtelen, az elveszti a játszmát, akár szülő, akár tanár. Aki viszont képes rá, az olyan örömet kap cserébe, ami naponta friss energiával tölti meg egy életen át." Varga Domokos írásaiban is ez a pedagógiai elv érvényesül, élményt és tudást nyújtva az olvasónak. Sokan saját sorsukat, életüket vélik felfedezni a történetekben, azonosulni tudnak a szereplőkkel, újra átélnek, felelevenítenek már elfeledett, vagy régi eseményeket, érzéseket. A könyv olyan lett, amilyennek az író szánta: JHa az olvasó akarva-akaratlanul saját emlékeire ébredt - amint ez sokak826