Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Vajda Andrea: "...míg csak ki nem esik kezemből a golyóstoll"

kai megtörtént -, akkor már elértem a célom." E fejezet utolsó részében egy 1999-ben elhangzott beszédet közöl a szerző, amit akkor mondott el, amikor megkapta a Kunszentmiklós díszpolgára címet. így vall erről: „...Szentmiklós engem, aki réges-rég elsodródtam a Bakér mellől, édes fiának fogadott vissza, s így vénségemre - sőt lassan immár búcsúzóra - nemcsak emlékeimben, gondolataimban lehetek kunszentmiklósi, hanem szőröstül-bőröstül, a szívem csücskétől a kisujjam körméig, teljes élő mivoltomban" Mi, az olvasók is hálával telve gondolhatunk Kunszentmiklósra, ahonnét Varga Domokos elindult, élményeit, emlékeit hozva, hogy azokat velünk is megossza. S ne feledkezzünk el a csodálatos nyelvezetről sem, mellyel írásaiban találkozhatunk, s melynek méltatását a recenzens helyett már az író elvégezte: „...a szentmiklósi nyelv sok egyéb kincsével, gazdagságával jól feltariszny ázott azért engem az én szülővárosom. Szemléletesség, ritmus, humor, a szavak, a szólások sokszínűsége, ó, mennyi minden rejtőzik az én írásaimban, amit innen kaptam. Könyveim írása közben még most is jórészt ebből élek."

Miután az emlékek, élmények lírában és epikában összekovácsolták Varga Domokos életrajzát, elkövetkezik a végső számvetés, a búcsú hangjai szólnak. A víg játékok után a végjáték következik. A Hit és halál fejezet a visszatekintés, szembenézés „...saját életével, mindhalálig megőrzött hiteivel, és a szívéből kiszakadtak emlékével...” Felidézi a már elment barátait, ismerőseit. Többek között az életének önkezével véget vető írót, Zolnay Vilmost, akit felesége is elkísért a sírba, vagy Nagy Imrét és társait, akiknek kivégzését és embertelen eltemetését egy versben is megénekli Krónikás ének 1958-ról címmel. Nagy Imréék halálát prózában is elmondja, Dózsa György meggyilkolásához hasonlítva: „Ót az akkori pribékek nemcsak hogy elevenen megsütötték a tüzes trónuson, hanem hosszú időn át éheztetett társait arra kényszerítették, hogy faljanak a húsából. Minket, Kisfogház-beli rabokat csak megjárattak Nagy Imréék épphogy elhantolt testén, de ez sem volt sokkal kisebb gyalázat." A többi írásnak központi témája a halál, az emberség, a bűn, melyhez a Biblia és Jézus tanításai szolgálnak alapul. Egy már sokat megélt, bölcs ember osztja meg velünk gondolatait a helyes útról, s az elkerülhetetlenről. írásaiban örökérvényű igazságokat fogalmaz meg. A Nincs visszaút című alkotásában foglalja egységbe leginkább véleményét a fent említett témákról. Gondolatai nem egészen újak, más is írt már ezekről, de ahogyan megfogalmazza, az új, egyedi, zseniális. Például az ember kapcsán a következőképp ír: ,/lz ember azonban több mint biológiai lény. Lelke van. Nem tudjuk, mióta, és nem is fogjuk megtudni soha. Annyit tudunk: amióta ember az ember, bűnt és halált ismer." Ádám és Éva történetét, valamint a Gilgames eposzt állítja példaként, hogy az állatlétbe nincs visszaút, emberek vagyunk, vállalni kell mindent, ami ezzel jár: „Mindig újra megpróbálunk csak a jelenben élni - mint ők -, s nem törődni múlttal, jövővel; megpróbáljuk elhallgattatni magunkban az erkölcsi törvényeket, elfojtani a fel-feltörő bűntudatot. Csakhogy nem nagyon megy. A lélek nem engedi. Még a szesz, a drog, az üvöltő zene és más mámorító szerek is csak ideig-óráig tudnak elkábítani. Nem bújhatunk ki végzetünk alól: emberek vagyunk és kell hogy legyünk, alávetve bűnnek és halálnak.” Sajnos az emberek többsége nem ezzel a tudattal él, s csak halála előtt - vagy még akkor sem - ébred rá, mit rontott el, mit kellett volna másképp csinálni. A világ azon az úton halad előre - amit Varga Domokos is tökéletesen megfogalmaz -, mely

827