Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Vajda Andrea: "...míg csak ki nem esik kezemből a golyóstoll"

az összegyűjtött példák is mutatják: „Rajtakap például az erdész egy fatolvajt, amint jókora fatörzset házat hazafelé a lovával. »Mit szólna hozzá, ha ezért most elvenném a lovát?« Gondolkozik az ember, mennyit engedhet meg magának, aztán csak kiböki: »Hát... akkor lenne egy erdész vöm/«”; vagy ,Borért indul a gazda délidőben a pinceszerre. Találkozik a sógorával. »Hová mész?« - kérdi az. »Megnézem a munkásaimat« »Ilyenkor? Miféle munkásokat?« »Hát a fahordókat!«" A történelem is kitermelte az éppen idó'szerű vicceket, melyekkel az emberek enyhíthették sorsuk szomorúságát, vagy kigúnyolták a rendszert. Varga Domokos elmeséli, hogy ,4 Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szép neve mögött az a szovjet szándék rejtezett, hogy minél jobban Moszkvához kössék gazdaságilag a csatlósországokat, s kihasználják őket amennyire csak lehet. »Mi a KGST működésében az elvi szempont?« - kérdezték akkorában Pesten. A válasz: »Elviszem. Pont.«" „Történhet velünk és a világgal bármi, ez a humor tovább termi a maga fanyar gyümölcseit." Amíg ember él a Földön, mindig kitalál nyelvi játékokat. E fejezet olvasása közben és után mi is kedvet kapunk, hogy írogassunk, törjük a fejünket ilyen játékokon, hiszen olyan örömmel, szeretettel ajánlja nekünk a szerző. Csokonai játékainak is teret ad az író, s a költő személyiségét a verseiben fellelhető játékosságon keresztül mutatja be. „Végigjátszotta az életét” - vélekedik Varga Domokos. „Örökös játszhatnékja, figurázhatnékja mindig kavart körülötte valami vihart." Élvezettel olvashatunk bele Arany és Petőfi levelezésébe is, melyből a játékos elemeket emelte ki az író: „Tisztelem a tisztelendőket és csókolom a Bábel tornyának az ő képmását, a te ormányodat, oh Jankó!” Arany kezdő sorai Petőfihez: Jdogy vagy, te komisz kutya?” Tehát nem csak nyelvészeti, de irodalomtörténeti ínyencségeket is tartalmaz e fejezet. Varga Domokos megvalósította azon kezdeti szándékát, hogy jókedvet fakasszon, megnevettessen.

Az önfeledt, boldog kacagások után hangnemváltás érezhető. Komolyabb, vegyes érzelmű, néhol keserű, szomorú versek következnek Rímfaragóban címmel, melyekből azért nem hiányzik a boldogság, a szeretet sem. ,fíem vagyok költő. Nem is akartam soha az lenni. Nem is lettem, legfeljebb rímfaragó” - jellemzi önmagát szerényen az író. A magyar történelem egyik kegyetlen időszakának köszönhető, hogy az lett. 1957-ben ’56-os joünei" miatt őt is börtönbe zárták. Hét gyermeke mellől vitték el, „bűne” a munkája: újságíró volt. Egy rövid elbeszélést is ad akkori megpróbáltatásairól. Az itt bemutatott versek nagy része a fogházban fogant. Hangulatuk, tartalmuk az ott átélt időről, s arról a lelki folyamatról szól, melyben önmagára talált. „Odabent minden nap iszonyú hosszú, el kell hát tölteni valamivel. Például rímfaragással, csak úgy fejben.” A tragikus események általában változást okoznak az ember lelkében, mégis szomorú, hogy ilyen körülmények között válik valaki költővé. Láthatjuk, az élet nem csak játék, móka, kacagás. A költemények sora a rabélet bemutatásával kezdődik: a bezárt, szabadságra áhítozó, vagy a szabadulást meg sem érő, fiatalon megölt rabokról, a kék eget bámuló, testileg-lelkileg megkínzott emberek érzelmeiről. Kemény, sokatmondó alkotások. Ezek után az eszmélés versei, a korábbi rezignált, már szinte az őrülettel határos „bár halnék meg” felfogást az élniakarás, a továbbküzdés hangjai váltják fel. A boldogságot adó család kerül az előtérbe. A feleséggel való találkozás emléke, a szerelmük, gyermekeik. Ez adott erőt kitartani, elviselni a fogságot, a megaláztatást, kivárni a szabadulást. Az utolsó három verset már később, időseb825