Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Fábián László: Építészet ma
rikát, Ázsiát, Hongkongot nem fedeztem még fól. Azt azonban már akkor tudtam, hogy a világ nem kizárólag a Párizs, London, New York tengely körül forog, tehát tágabbra kell nyitnunk, miként ezt Udo Kultermann zseniálisan észlelte. Az elmúlt harminc évben igyekeztem ezen az úton járni, valamiképpen kapcsolatot teremteni ezekkel az emberekkel. Ezekkel a világokkal. Ahogy anyagi helyzetem megengedte, fölkerestem ezeket a társakat. Fölvettem a kapcsolatot azokkal az építészekkel, legalább is egy részükkel, akik ebben a könyvben szerepelnek. Valójában teljesen önzetlenül, azzal a céllal, hogy közelebb hozzam öltét Magyarországhoz. Harminc esztendővel ezelőtt Magyarországon ez teljesen ésszerű és logikus volt. Ki voltunk szorítva a nyugati világból, ma sem vagyunk sokkal közelebb. Akkor azonban még távolabb voltunk, és úgy éreztem, ez a világ, Dél-Amerika, Ázsia valahogy közelebb áll hozzám, talán ezen az úton kellene a magyar építészetnek, a magyar művészetnek járni, nem pedig teljes mellszélességgel másolni a nyugati világot, azoknak a sémáit átvenni, próbálni elérni az elérhetetlent. Valószínűleg sem én, de még az utánam következő generáció sem fogja megépíteni a világ kereskedelmi központjának méreteivel büszkélkedő irodaházakat, nekünk azt a léptéket kell figyelnünk, amit a jelzett vidékek építészei követnek. Az elmúlt kiállításunkon - például - Kolumbia építészetéből mutattunk be ragyogó válogatást; látható volt, hogy ott az ország méretével, helyzetével arányos, korszerű építészet tudott létrejönni.- Jól érzékelem, hogy Kultermann továbbra is rajta tartja szemét ezen a társaságon?- Igen. Tartja a kapcsolatokat, és mivel magam is baráti viszonyban vagyok vele, kapom a segítséget tőle folyamatosan: összehoz ezekkel az építészekkel. Ha bármelyikükkel kapcsolatot akarok teremteni, egy new york-i telefon elegendő, hogy Kultermann segítsen. Az ő neve és szava minden ajtót kinyit. Említhetném a singapur-i Lin professzort vagy Perez de Arcét Santiago Chiléből, de González Gortázart is, akit harminc éve nagyra tart és publikálja műveit.- Mióta ismered González Gortázart?- Személyesen a múlt év augusztusában ismertem meg. Meghívtak egy nemzetközi építészeti pályázatra Guadalajarába, ahová öt vagy hat országból hívtak meg építészeket, velük együtt dolgoztunk, illetve versenyeztünk egy projekten. Egy hetet töltöttem ott. Elővettem Udo Kultermann könyvét és fölvettem a kapcsolatot González Gortázarral. Mint te is ismered, rendkívül kedves, megnyerő ember. Nagyságánál csupán a szerénysége nagyobb. Rendkívüli személyiség. Tudta, hogy szeretnék vele találkozni, ezért ő hívott meg Guadalajarába. Most kettős életet él Mexikóváros és Guadalajara között, eredetileg azonban guadalajarai.- Jó pár dolgot épített ott.- Hogyne. Rengeteg épület készült általa, sőt, a legnagyobb szobrai is ott vannak. Városképileg jelentős szobrok, amelyek itt a kiállításon nem kerülhettek bemutatásra. Pontosabban nem igazán érződnek. Ez egy nagy léptékű város; hat millió lakosa van. Ma már a második város Mexikóban. Tulajdonképpen így találkoztunk. Akkor derült ki, hogy 2001 szeptemberében Madridban lesz kiállítása. Megkértem, tegyen lépéseket, hogy a madridi anyagot Budapesten bemutathassuk. Nagy örömünkre megtette, vállalta azt is, hogy 88
