Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Fábián László: Építészet ma
a kiállításra ideutazik. Óriási anyag, valóban remekművek sora. Több magyar életműre futna belőle. Szeptember végén megint kinn voltam Mexikóban. Guadalajarában mutattuk be Harminc év múltán című kiállításunkat, amelyben szerepel a harminc évvel korábbi épületeivel és az újabbakkal is. Ott közösen léptünk föl; megtapasztalhattam, hogy óriási a tekintélye.- Úgy érzékeltem, láttam, hogy a mexikói sajtó teljes mértékben ráállt erre a programra... mind a kiállításra, mind pedig az azzal kapcsolatos eseményekre.- Már egy évvel ezelőtt megtapasztaltam. Annak az említett pályázatnak az idején. Láttam, hogy az ottani média mennyire másképp áll hozzá az építészethez, a művészethez egyáltalán. Egészen fura volt, hogy akár a labdarúgó sztárokat, úgy kezelik az építészetet. Mindenütt: az utcán, a rajzteremben interjúkat készítettek; de a mostani kiállításon is óriási érdeklődés mutatkozott. Különösképpen amiatt, hogy González Gortázar személyesen is jelen volt. Igen nagy tekintélye van, kivált Guadalajarában.- A mexikói sajtóból úgy láttam, téged is jócskán sztároltak.- Miként elmondtam, egészen másként áll a média ezekhez a kérdésekhez, mint itthon megszokhattam. Egyszerűen más a közgondolkodás az építészettel, a művészettel kapcsolatosan. Ott ezeket fontos dolgoknak tekintik.- Engem is az lepett meg a sajtót olvasva, hogy érzékelik: van az építészetnek bölcseleti vonatkozása. Ahogyan arra reagáltak, amikor akár te, akár Fernando az építészetnek, az új építészetnek a filozófiáját fejtegettétek.- Tulajdonképpen alapjaiban érdekli őket az ügy. Filozófiai síkon. Én ezt hangsúlyoztam is: valahol meg kellene találni azt a fonalat, amelyet az aztékok elhagytak. A kereszténységgel ugyanis más filozófia alakult ki. De lehet, hogy új filozófiára lesz szükség ahhoz, hogy a mai összezavarodott világot valahogy rendbe tegyék. Udo Kultermann harminc évvel ezelőtt érzékelte, hogy az építészet nem egyes városok, országok kiváltsága, hanem az egész világra ki kell terjednie. Szerintem filozófiailag is meg kell vizsgálni, mit lehet ezzel a rengeteg emberrel a földön kezdeni. Mit lehet építészet nélkül. Az emberiség jelentős része ki van szorítva az építészetből. Olyan helyzetet kellene teremteni, hogy ez a sok milliárd ember valóban közelebb kerülhessen a művészetekhez. Alighanem valami egészen másra van szükség. Nem valószínű, hogy én fogom kitalálni az útját, módját, de keresni kell a megoldást. A vájtfülű emberek számára készült művészettel nem sokra megy a világ.- Igencsak szembeötlő a kiállításon is, ahogyan Fernando González Gortázar kikerülte a posztmodern csapdáit. Rájött, hogy gyakorlatilag valami fólületi applikációról van szó, ahelyett, hogy az építészet lényege, struktúrája mutatkoznék meg, hogy a társadalmi felelősségről már ne is szóljak. A legszörnyűbb alighanem az volt a posztmodernben, hogy ezt a társadalmi felelősséget mint kutya a vizet, úgy rázta le magáról. Egy olyan világban, ahol Fernando is épít, ahol olyan városmonstrumok jönnek létre, mint Mexikóváros, vagy a hat milliósra duzzadt Guadalajara, egészen más az építészet, az építész felelőssége. Nem pepecselhet holmi idézetekkel, hogy azokkal épületeket ci- comázzon. 89
