Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
A földi nyomor és az égi szféra képzetének társítása a paraszti réteg sanyarú életével kapcsolatban túllép a komikumon, és kifejezetten ironikus felhangot kap, mikor Nyman álmában e földi szegénységet Istennek tetsző életformaként, áldozatként értelmezi, ám az előzőekből az olvasó számára világossá válik, hogy itt nem áldozatról, hanem sokkal inkább kényszerűségről van szó. Ezáltal áttételesen ugyan, de újfent ezen életforma elmaradottsága, illetve az ezzel való elégedetlenség kerül megvilágításba. A komikus láttatás Nyman alakjával kapcsolatban is érvényesül, melynek egyik legtisztább megnyilvánulása a pap prédikációjának epizódja. A komikum érvényesülése jól előkészített, amennyiben a tiszteletes nagy mennyiségű pálinka elfogyasztása után, meglehetősen illuminált állapotban kezd prédi- kálásba a háziak kérésére. Ebben az indításban már benne van a komikum lehetősége, amit csak fokoz a részeg pap és a beszédet túlzott áhítattal figyelő hallgatóság ellentéte. Ezt erősíti az elbeszélő szövegszerűen jóval korábbi kommentálja, melyben arról tájékoztat, hogy e közösség tagjai jól ismerik és kezelik Nyman lerészegedésének különböző állomásait. Ezáltal e jelenetben az egyik fél már beavatottnak számít - Nyman részeg viselkedésébe -, így a komikum érvényre jutása az olvasó számára egyértelműbbé válik. Maga a pré- dikálás, illetőleg a hallgatók a beszéd szavainak hatására adott reakciója egyfajta automatizmusnak, reflexszerűnek tűnik, amit az elbeszélő enyhén ironikusnak értelmezhető kommentárja is megerősít: ,fiena, akit megszállt már a jámborság, mihelyt a rókalyukat hallotta említeni, kezét összekulcsolta és felsóhajtott.”28 Az elbeszélő így mintegy gépiesíti a szereplőt, s magát a prédikálás szituációját is, mely kívánságra, mondhatni hívó szóra történik („- Hát aztán miről prédikáljak néked? / - Az én országom nem e világból való. ... S a pap felemelte szavát.”28), mely gépiessé merevedés könnyen válik a komikum forrásává: komikus a cselekvések és események minden olyan elrendezése, amely az élet látszatát, és ugyanakkor ezzel szorosan egybekapcsolódva, egy gépies elrendezés világos képzetét kelti bennünk.”30 Mint láthattuk az előzőekben, az elbeszélő e közösséghez való szívélyes viszonyulása ellenére kritikával illeti a tudatlanságot, így nem meglepő, hogy e tudatlanság, értetlenség is a komikum, illetve az ironikus közelítésmód forrásává válik. Ennek egyik legtisztább megvalósulása szintén e prédikáció kapcsán mutatkozik meg, amikor Liisa csak konkrétan képes értelmezni a prédikáció szavait: ,A ravasznak likai vannak és a mennyei repdesőknek fészkeik. Csak az ember fiának nincsen fejét hová lehajtania. (...)- Dőljön csak le a tiszteletes, oda a szénára - szólott Liisa.”31 A komikus hatást erősíti a pap kipirult, megmerevedett arca, amiben benne van az ital torzító hatásának ilyeténképpen való értelmezése, mely arc ellentételeződik a beszéd patetikus jellegével. A jelenet csattanóval zárul - Nyman hirtelen, teljesen váratlanul a prédikáció közepén szakítja meg a beszédet ami teljesen megsemmisíti annak emelkedettségét, s a hallgatóságból nevetést vált ki. Ez a hatás érvényesülni látszik az olvasó esetében is, mivel ,A nevetés olyan indulat, amely feszült várakozásnak hirtelen semmivé válásából ered.”32 Az elbeszélő ennek megfelelően ki is használja az adódó lehetőséget, 818
