Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
és közvetlenül ezután Nyman eredeti tehetségére hivatkozva ironikusan utal a pap félresikerült életére, így téve teljessé a komikum érvényesülését a jelenetben. Jelzésértékű Nyman identifikációja szempontjából, hogy a regény egyetlen olyan epizódja ez, ahol foglalkozásának megfelelő szerepben nyilvánul meg, ám mivel nem jár sikerrel, az ezzel az értelmiségi életformával való kritika érvényesülését fedezhetjük fel ebben. Mint említettük, az elbeszélés előszeretettel tárgyalja férfi és nő viszonyát, ezen belül a nők helyzetének mibenlétét e paraszti közegben. A két nem sok esetben sokkal inkább civódó ellenfélnek, mint egymást kiegészítő párnak tűnik föl - mind a dialógusok, mind az elbeszélő kommentárjai alapján -, ami a kérdés lényege komikus megközelítésének alapja. Annastiina születendő gyermekével kapcsolatban e téma aktualitást nyer, s itt újra megmutatkozik a papnak e közösséget összetartó szerepe, amikor e paraszti hétköznapokhoz, gondolkodáshoz igazodva próbálja szinte észrevétlenül kiegyenlíteni a két nem viszonyát: Ha nem lenne nő, nem lenne férfi sem - mondja a pap. - És ha nem lennének férfiak, dohányt sem gyártanának.”33 (kiemelés tőlem - P.A.) Látszat és lényeg közti különbség szolgál itt a komikum forrásául34, melynek felismerésére az elbeszélő képesnek tartja olvasóját, miszerint egy nagy volumenű kérdést (férfi és nő értéke) egy túl hétköznapi, a közösség szintjének megfelelő okkal indokol. A komikus láttatás szinte az elbeszélés minden szereplőjével kapcsolatban érvényesül, általában e közösség naivitását, olykor primitív, egysíkú gondolkodását leplezi le, rávilágít emberi gyengeségeikre, jellembeli hiányosságaikra. Népábrázoló műről lévén szó, nem meglepő, hogy e közösség .fejlettségi szintjét” az elbeszélő az egyes szereplők beszédmódjával is kifejezi. A szegényes szókincs, a fejletlen beszédkészség, a mondatok rövidségéből adódó egyhangúság több esetben a komikum forrásává válik, ugyanakkor utal a finn ember szűkszavúságára is: Üdvözlet.- Üdvözlet, mi újság?- Békesség van. És felétek?- Békesség. A gyermekekkel nem fogott kezet.- Menjetek, és nyújtsátok a kezeteket a nénéteknek - mondta Liena.- Üdvözlet - mondták a gyerekek sorjában.- Üdvözlet. Mi hírlik? - kérdezte Kaisa.-Békesség. (...)- Hőség van - mondta Kaisa.- Hőség, bizony - mondta Liena.- Szénagyűjtésre jó idő ez - mondta Kaisa.- Jó bizony - mondta Liena."35 Népábrázoló művek ezen életforma jellemzésére előszeretettel alkalmazzák e paraszti közösség érzelmekhez való viszonyának bemutatását. Az eredmény egyöntetűnek látszik, miszerint az érzelmek ebben a közegben ritkán kerülnek felszínre, s ha mégis megmutatkoznak, akkor sokkal inkább a cselekedetekben, mint a szavak szintjén. Ez természetesen mindig ezen életforma kezdetlegességére, nehézségére, az ott élők testi, lelki durvaságára, részben 819
