Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás

is, hogy e látásmód mögött minden esetben ott áll az emberhez való alapvetően empatikus közelítésmód, illetve az emberi értékekbe vetett feltétlen hit. Ezt példázza Nyman alakja, aki az emberi gyengeség mögött meglátja az értékelhetőt, illetve ezen emberi gyengeségek enyhítésére törekszik, miközben a közösség érdekeit is képes szem előtt tartani. Az emberi esendőség az ő alakjával kapcsolatban hangsúlyozódik leginkább, ez több nézőpontból is megvilágított, ám az elbeszélés egészét tekintve a pap alakja mégis e közösség legértékesebbjeként határozódik meg.

Férfi és nő viszonya, illetve a szerelem kérdése a három fő nőalak köré csoportosul. Annastiina, Loviisa és Eveliina jellemrajza egyéni sorsukat is feltárja, illetve ezen sorsokból bontakozik ki maga a jellem. A szerelemhez való viszonyuk kapcsán állíthatók ők párhuzamba, melynek lehetőségét az is kiemeli, hogy mindhárman ugyanabba a férfiba szerelmesek. Ez a szituáció kiválóan alkalmas arra, hogy három magatartástípus rajzolódjon ki, illetve arra, hogy a társadalmi hierarchia működését megfigyelhessük a párválasztásban. Szintén a szituációból következik, hogy kettőjük szerelemhez való viszonyát alapvetően a hiány jellemzi, s ezáltal lehetőség nyílik az e közösségben gyakori érdekházasság, illetve a sorssal való megalkuvás témájának tárgyalására. Mind Loviisa, mind Eveliina lánykérése hangsúlyozottan ábrázolódik a regényben - hiszen Nyman mindkettejük sorsát (boldogtalanságát) különösen a szívén viseli -, ezáltal kívánja az elbeszélő olvasójában tudatosítani az emberi élet hiányosságait. Kényszerű párválasztásuk örömtelen, a gazdalány esetében a jó üzlet lehétősége vezérli, míg Eveliinánál az élet rendjével, a szokásokkal való megalkuvás az irányadó. E tematika fontosságát mutatja, hogy ez adja az elbeszélés zárlatát is - Eveliinát látja Nyman kijönni kényszerű választottja szobájából —, ami a nap végeredményét, illetve Nyman ottlétének eredményét jelenti. Ez a végeredmény a kompromisszum szülötte, s az emberi élet ebben a közegben érvényesülő megalkuvását hivatott kifejezni:

JJurva inge lecsúszott egyik válláról, amikor előrehajolt, feje lehicsaklott, és sírt, sírt, mint az az elveszett kisgyermek, aki nem tudja, merre van az otthona."23

A műben a beteljesült szerelem mintapéldája Annastiina és Jussi kapcsolata, ők azok, kiknek a személyisége nem a hiányból felépített, ők képviselik az egészséges nőiséget, illetve férfiasságot. Velük kapcsolatban mutatkozik meg e zárt közösség konvenciók által meghatározott élete, hiszen Nyman mindvégig azon igyekszik, hogy kapcsolatukat tegyék törvényessé. Ezzel összefüggésben mutatkozik meg az ember természeti meghatározottsága, amennyiben Annastiina így gondolkozik kapcsolatáról és születendő gyermekéről:

„Ez az én dolgom, azért én felelek, amit tettem. És ez az egész nem olyan nagy dolog. Mintha nem is lenne természetes, ha megesik az emberrel ... - És mindenki tudja, hogy Jussival összeboronálódtunk, összetartozunk, és össze is fogunk tartozni. Hogy ez megesett, mit tehetünk róla.”24

Annastiina képviseli ezen túl a nyers erőt, a kitartást és a szívósságot, hiszen segítség nélkül szüli meg gyermekét s utána is rögtön az elvégzendő munka jár az eszében. Jól mutatja ez a momentum, hogy e közösség életének legfőbb meghatározója a munka, ahol a társadalmi szerepek a leginkább érvényesülnek. A munkának meghatározott rendje van, s minden ennek ren815