Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
deló'dik alá, még a magánélet is. Az emberi kapcsolatokat is a munka határozza meg, amennyiben egy-egy konkrét munka folyamán egészül ki, alakul a közösség. Megállapítható, hogy a XX. századi népábrázoló regényekre általában nem jellemzó' férfi és nő viszonyának ily részletes bemutatása, sokkal inkább koncentrálnak szociális, illetve társadalmi kérdésekre. Jotuninál szintén megfigyelhető e szociális, társadalmi aspektus jelenléte, ám mindez nem direkten, közvetlenül tárul az olvasó elé, hanem a magánélet adta problémák mögött kell az olvasónak meglátnia ezen közösség természetét, életmódjának mibenlétét. A regényben a hétköznapi élet valóság-illúziójának fokozatos kialakulásával párhuzamosan folyamatosan visszatérnek az élet értelmét, élet és a halál viszonyát, a halál mibenlétét, az ember világban elfoglalt helyét érintő kérdések Nyman gondolataiban, ami a regény morális-filozófiai síkját adja. A regény tehát felvállalja e paraszti életforma bemutatásán túl, hogy az élet alapvető kérdéseire egyfajta választ adjon. Nem célja azonban ezt a választ az egyetlen lehetségesnek feltüntetni, hanem egy jellem — szociálisan a paraszti réteg szintjén álló, ám morálisan, műveltségét, iskolázottságát tekintve azon fölül álló - identifikációjának eszközeként használja, hogy ezáltal e paraszti réteget ítélhesse meg. Természet és ember kapcsolata A természet szerepét illetően az elbeszélés illeszkedik a finn népábrázoló prózahagyományba, amennyiben e közösség - s az elbeszélő által hangsúlyozottan Nyman - életét a természet törvényei szabják meg. Viszonyuk a természethez bensőséges, már-már személyes. E kontaktus jellege leginkább a pap alakjával kapcsolatosan válik kifejtetté, kinek életritmusa egyértelműen a természet ciklikussága szerint meghatározott. Ebben is e közösségen kívül álló figura ő, hiszen társadalmi meghatározottságát természeti léte mindvégig háttérbe szorítja. Az őt körülvevő természet - mint ahogy ez igaz lesz e közösséghez való viszonyulására is - mind részleteiben, mind egységes egész voltát nézve egyaránt érdekli. Ezt indokolja csavargó életmódja is, melynek során a természet a konkrét otthont is jelenti számára, a helyet, ahol az élet értelmére rákérdező, filozofáló lénye leginkább kiteljesedhet. Megfigyelhető, hogy ebben a művében Jotuni — az addigi novelláitól eltérően — a cselekmény kezdetétől fontos szerepet szán a természetnek, ami nem a cselekmény hátterét, keretét adja, hanem ezen történések szabályozójává, meghatározójává válik. Mint említettük, a Nyman képviselte természetszemlélet panteista jellegű természet- felfogást sejtet, amennyiben a pap Isten által meghatározottnak látja a természetet. Ábrázolásmódjában ezen a téren is sikerül elérnie, hogy e természeti világ Nyman szemszögén keresztül belülről, szervesen fejlődik koherens egésszé az olvasó számára, ami elkülöníti a regényt a XIX. századi népábrázoló regények természetképétől, ahol a miliő általában kívülről szemlélt20, s ezáltal megrajzolt, így a természet csupán az események háttereként, ám semmiképpen sem irányítójaként, vagy - ahogy Sillanpää regénye esetében láttuk - egyik szereplőjeként értelmeződik. Jelen elbeszélés esetében már a cselekmény kezdetekor megmutatkozik ezen belülről építkező ábrázolásmód 816
