Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás

mázzá meg, az olvasónak így inkább a rejtett utalásokra kell figyelme, hogy az egyes jellem identifikációjával párhuzamosan kiépüljön ez a bemutatásra szánt paraszti életforma. Loviisa alakja felszínre hozza a közösség meghatározó erejének problematikáját, amennyiben egész életét e közösség elvárásai, illetve e közösségben betöltött szerepével szemben támasztott igények határozzák meg. Erre utal az elbeszélő', amikor a lány legbelső' magánügyét - a párválasztást - is a közösségi normák által határozza meg. Ennek kapcsán derül fény a szociális helyzet, a társadalmi hierarchiában betöltött pozíció, illetve e kettőnek az egyéni életre tett hatásának összefüggéseire. Ezen a ponton kerül felszínre a regény egyik fontos kérdése, a házasság és a párválasztás témaköre. Itt kell megjegyeznünk, hogy a regény az említett társadalmi réteg életformájának bemutatásán belül az emberek közti személyes kapcsolatok mibenlétére, megvalósulásának lehetőségeire koncentrál, így nem meglepő, hogy férfi és nő viszonya folyamatosan visszatérő témaként szerepel. Az elbeszélés tanúsága szerint ebben a világban a házasság kötelességként értelmeződik, az élet olyan velejárója ez, amely a legtöbb esetben üzleti megfontolások alapján történik. Ezen az alapon hiúsul meg Loviisa és az általa kedvelt Jussi kapcsolata is. Ezt a gondolatot folytatva rögtön a társadalmi hierarchia hangsúlyos érvényesülésének lehetünk tanúi, mely az élet minden területén érezteti hatását. A vagyoni helyzet ebben a közegben az a tényező, ami a normát némiképp módosíthatja. Ezt mutatja, hogy a viszonylag jómódúnak számító Loviisa még 25 éves koráig hajadon maradhatott, s ezért van joga megválogatni kérőit. Loviisa és Pekka kapcsolatában tehát a pénz játssza a legnagyobb szerepet, amivel az elbeszélő nem ért egyet, hiszen nem véletlenül hangsúlyozza folyamatosan Loviisa személyével kapcsolatban a magány tényét. Fenntartásait fokozandó a lány saját életformájával kapcsolatos önkritikájának - mely sokkal inkább érződik az elbeszélő gondolatának, mint Loviisáénak - is hangot ad, miszerint ,fla mindenki úgy élne, mint ő, az emberek élete bizony eléggé sivár lenne. ”20

A lány figurája alkalmat ad arra, hogy az elbeszélő hangot adjon a tudatlanság, iskolázatlanság feletti nemtetszésének. Loviisa ugyanis a házassággal kapcsolatban levélírásban kéri Nyman segítségét, aki finom kritikával korholja a lány tudatlanságát:

Illene megtanulni, ha egyszer oda kerül.- De akkor meg azután már nincs rá szükség. És eddig is megvoltam nélküle, nem azért mondom.”2'

E paraszti közegben alapvetően a célszerűség a meghatározó, a felesleges dolgoknak itt nincsen szerepük. Az viszont, hogy itt mi felesleges, viszonyítás kérdése. Az értelmiségi kultúrkör által meghatározott pap viszont nem fogadhatja el ezt a fajta tudatlanságot, s mivel az ő fókusza a meghatározó, így ez az olvasó számára is mértékadó kijelentés kíván lenni.

Megfigyelhető, hogy a fontosabb szereplők életét alapvetően valamiféle hiány határozza meg, ez lehet az igaz szerelem hiánya (Eveliina, Loviisa), az újrakezdéshez szükséges erő (Nyman), illetve akár az értelem hiánya (Bolond Kalle). Ezzel kapcsolatosan jegyzi meg Kupiainen, hogy már a novellákban megmutatkozik Jotuni képessége arra, hogy az élet negatív, küzdelmes oldalát mutassa be22 (itt párhuzamot vonhatunk Ilmari Kianto regényeivel), mintegy ezt tartván e paraszti élet meghatározójának. Figyelemre méltó azonban az

814