Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
Nyman tiszteletes határozható meg, aki e hétköznapi élet bemutatója, hiszen csavargásainak állandó helyszíne a savói kis falu, Koppelmáki, ahol e bemutatás megtörténik. Fontos momentum, hogy az uralkodó nézőpontot érvényesítő Nyman kívülről jön ebbe a közegbe, s ez a nézőpontnak valamiféle távolságtartást, objektivitást biztosít, ugyanakkor az ehhez a közeghez fűződő meleg, baráti kapcsolata szemlélő és a vizsgálódás tárgya közötti distanciát van hivatva csökkenteni. Megfigyelhető, hogy Nymant e közösség elfogadja, személyét hozzájuk tartozónak érzik. Mondhatjuk, hogy ezáltal a pap e környezet részévé válik, belelát annak működésébe, ami egy bizonyos belső nézőpont kialakulásához vezet. Az elbeszélő tehát képes ezt a miliőt belülről láttatni, ami az olvasó azonosulását teszi lehetővé. A pap alakja központi abból a szempontból is, hogy köré csoportosul a többi szereplő, mivel vele mindenkinek van valamiféle személyes kapcsolata, ezáltal a szereplőknek egy bizonyos rendszere rajzolódik ki. Nyman tehát az egyes történéseket és e történések szereplőit összekötő, egyesítő figura. Alakja a cselekmény előrehaladásával párhuzamosan tárul fel, mélyül el. A cselekménnyel kapcsolatban megszorítással kell élnünk, hiszen lineáris, lépésről lépésre kifejlődő cselekményről, történetről e regény kapcsán tulajdonképpen nem beszélhetünk. Sokkal inkább a falusiak életének, szorosabban véve egy napjának epizódjairól van szó. Ezáltal feltárul egy életforma, meghatározódnak jellemek, egyéni sorsok. Ennek az életképszerű bemutatásnak ad keretet Nyman látogatása. A történet ilyesfajta szerkesztéséhez épp megfelelő a sajátos csavargó-filozófus elveket valló pap alakja, aki életfilozófiája szerint az élet minden apró szegmensében annak egységét, teljességét, az abban lévő egészet látja meg, ami a történések szintjén az egyes emberi sorsokra rávilágító epizódokban a teljesség érzetét képes kelteni. Az elbeszélés által felépített világ teljességének maga Nyman is része, így elmondható, hogy e világ szerkezete, felépítése a regény egészét tekintve végig belülről építkező, a történet idejének előrehaladtával fokozatosan épülnek ki emberi sorsok, jellemek, e falusi társadalom felépítése, szociális meghatározottsága, világképe. A tiszteletes Az elbeszélés fő alakja, Nyman tiszteletes, a finn irodalom első komikus, humoros megvilágításban tárgyalt kultúregyéne.3 Megjegyzendő, hogy ez a fogalom Nyman esetében nem külső körülményekben meghatározandó, hiszen ő szociálisan kifejezetten kezdetleges, primitív körülmények között él: nincs semmiféle vagyona, sem saját otthona, de ezekre nem is tart igényt, hiszen a csavargó lét filozófiája ezt nem teszi szükségessé. Szociálisan, illetve a társadalmi hierarchiában hivatalosan elfoglalt helyét tekintve a tiszteletes az őt befogadó parasztoknál is alacsonyabb rangú csavargó, aki igazából határozottabb cél nélkül sodródik a világban. A származása, illetve neveltetése támasztotta értelmiségi szerepnek és az ezzel kapcsolatos igényeknek nem tud és nem is akar megfelelni, züllött életvitele hatására pedig a cselekmény megkezdésének idején már nem is váiják ezt el tőle. Az olvasó ilyesfajta elvárásokról való lemondását kívánja elérni az elbeszélő Nyman alakjával kapcsolatban, amikor az elbeszélés kezdetén ő maga titulálja csavargónak a papot. Az el806
