Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
PASZTERCSÁK ÁGNES Parasztábrázolás EGY LEHETSÉGES ÚT A FINN IRODALOMBAN MARIA JOTUNI HÉTKÖZNAPOK CÍMŰ ELBESZÉLÉSE ALAPJÁN Bevezetés A XIX. század első harmadától hagyományozódó népábrázolás1 nagy tradíciója a XX. század első évtizedeiben a sorsfordító történelmi, gazdasági, politikai események hatására újult erővel folytatódott a finn irodalomban. Ez a hagyomány továbbra is a prózában volt tartós és központi jelentőségű, ám ekkor az írók már távol álltak a runebergi látásmódtól. Runeberg népábrázolása identitástudatuk erősítése végett még hazafias pátosztól fűtött, a parasztságot ő még példaértékűnek, tisztának, romlatlannak rajzolta meg. A realizmus hatására már a XIX. században elkezdődött, a XX. században pedig tovább erősödött ezzel az ún. idealizáló ábrázolásmóddal való nyílt polemizálás, általánossá vált az a törekvés, amely a parasztság életkörülményeiről, mindennapjairól, szociális és politikai helyzetéről reális képet ad, jellemét pozitív és negatív tulajdonságaival együtt rajzolja meg.2 Ezekben a népábrázoló művekben erős a társadalomkritika, gyakran tárgyalják egyén és társadalom viszonyát, a hatalom természetrajzát, az emberi értékek mibenlétét, s főként a század első két évtizedében gyakorta az aktuális történelmi-politikai események keretébe ágyazva adnak képet a parasztság helyzetéről. Maria Jotuni: Hétköznapok A cím a szöveg értelmezését tekintve meghatározónak látszik, amennyiben kijelöli annak vizsgálati környezetét, a cselekmény terét, s általánosító értelmével meghatározza az elbeszélés érvényességi körét. Az elbeszélés egy konkrét társadalmi réteg, a parasztság életmódjának bemutatására vállalkozik, amit egy átlagos hétköznap keretében kíván elvégezni, s egyben némiképp hitelesíti is a szerző. Fontos megjegyeznünk, hogy a közvetett bemutatás külső nézőpontból, egy értelmiségi szemével történik, ami a tárgyhoz való közelítés irányát jelöli ki. Ez az értelmiségi csak származását, illetve neveltetését tekintve értelmiségi, csavargó életvitele, az italhoz való ragaszkodása azonban az általa oly jól megismert közeghez, a paraszti réteg társadalmi helyéhez közelíti. Ez eredményezi, hogy az elbeszélő nézőpontját képviselő Nyman mindvégig rokonszenvvel közelít e paraszti réteghez. A viszonylag sok szereplőt felvonultató elbeszélés központi figurájaként 805
